Rimaszombat, egykori gömöri megyeszékhely esetében az 1914-1918 közötti világháborúban hősi halált haltak emlékművének kérdése az 1938-as visszatérés után vált aktuálissá, a szándék az Emlékmű Bizottság megalakításában is megnyilvánult. Az újból megyei jogú város főterére Mátrai-Makovits Jenő (1896-1967), helyi festő- és szobrászművész készített vázlatterveket szülővárosa számára. Gipsztervei közül, melyek ma a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum művészettörténeti gyűjteményének részét képezik, végül a ma is álló fehér márványlapú, szerény díszemlék valósult meg. A dolog érdekessége, hogy az építkezés három éven át akadozott, a travertin-köveket ugyanis az akkor már Szlovákiához tartozó Iglóról, illetve Szepesváraljáról szállították az újonnan Magyarországhoz csatolt Rimaszombatba. A 119 rimaszombati katona nevével jelzett hősi emlékművet 1942. november 10-én, a város Magyarországhoz való visszacsatolásának negyedik évfordulóján leplezték le Rimaszombatban az akkori Horthy Miklós téren.
A hősök emlékművének felavató ünnepségét a helyi regionális társadalmi lap, a Gömör nyomán lehet „rekonstruálni”. A sajtó szerint a zászlódíszbe öltözött város először a keresztény felekezetek templomaiban, ünnepi istentiszteletek keretében rótta le kegyeletét délelőtt 9 órakor, majd 10 órától a városháza nagytermében folyt le a díszközgyűlés. A Hősök Emlékművének leleplezési ünnepélyére fél 12 órakor került sor a város főterén. Az ünnepi műsor keretében a helyi levente- és cserkészzenekar a Magyar Hiszekegy előadásával nyitotta meg a ceremóniát, majd a keresztény egyházak lelkészei megáldották az emlékművet. Az ünnepi felavató beszédet vitéz kövecsesi Lukács Béla m. kir. titkos tanácsos, tárcanélküli miniszter, Rimaszombat díszpolgára tartotta, majd a Rimaszombati Dalegylet előadásában felcsendült Himnusz után a Hősök Emlékmű Bizottsága nevében került sor az emlékmű átadására, melyet Éva László polgármester vett át a város közönsége nevében. Az újonnan átadott hősi emlékmű megkoszorúzása után a Rimaszombati Magyar Dalegylet a Szózat eléneklésével zárta az ünnepi műsort. „Fél egyet ütött a toronyóra, amikor az ünnepség a Szózat hangjaival véget ért. Utána a kivonult alakulatok pompás díszmenetben vonultak el a miniszter és a katonai parancsnok előtt. Csattogott a lovak patkója és feszesen pattant a katonák, pénzügyőrök, leventék és cserkészek lába, szívet és lelket gyönyörködtetően. A ma katonái méltó módon adták meg tiszteletüket a múlt nagy hőseinek. A díszszemle után megszólaltak a harangok és félórán át hirdették azok hallhatatlanságát, akik életüket adták a Hazának.” – állt a korabeli médiában folyó év november 15-én, adott korszellemmel fűszerezve.
A római katolikus templom előtt felállított, díszpompával átadott emlékművön eredetileg a kormányzó tragikus légiszerencsétlenségben elhunyt fia, vitéz nagybányai Horthy István neve is szerepelt a tiszteletadás kifejezéseként (s egy 1942-ben hozott rendelkezés értelmében kötelező jelleggel). A nevet 1945 után távolították el az emlékműről. Ugyancsak eltűnt a „HAZÁÉRT” felirat, mely szintúgy a csehszlovák impériumváltás számlájára írható. Mint ahogy a kétoldalt, kardokat ábrázoló oszlopokon díszelgő örökmécseseknek is nyoma veszett.