A Közép-Ipoly mente jeles települését 1232-ben említi először oklevél Bolug néven. Ha a falut Ipolyság felől közelítjük meg, először is a település előtti magasabb ponton álló templom tűnik szemünk elé. A vidék egyik legrégibb Árpád-kori temploma ez, amely a községet országszerte, sőt határon túl is ismertté tette. Hont megye monográfiája s a Pozsony-Nagyszombati egyházmegye adatai szerint Ipolybalog temploma 1100-ban a mai helyén állt.
Az eredetileg román stílusú épületét többször átalakították, s azon ma valamennyi építészeti stílus nyoma felfedezhető. A román kori emlékeket elsősorban a templomhajó őrzi. A déli fakapunak azonban ma már csak a töredékei emlékeztetnek a legrégibb korra. A török űzése után a bejáratot módosították, egy kisméretű szegények házát építve a déli falhoz. Ezt 1926-ban lebontották, s a régi ajtót is befalazták. Sérült maradványai az 1979-es restauráláskor kerültek elő. A déli ablakok fragmentumai szintén a román korra emlékeztetnek. Az épület legértékesebb korai maradványai a templom vízdobó kövei.
A szentély eredetileg kör alakú volt, amiről az apszis négy oldalpillérének helye tanúskodik. A pilléreket valószínűleg a barokkosításkor bontották le. A régi szentély keleti ablaka – amely ugyancsak a legutóbbi nagyobb restauráláskor került elő – megőrizte eredeti formáját. Nem került azonban a felszínre a mai barokk oltár mögötti falfreskó, amely a község védőszentjének ábrázolása. A kora gótikus falkép szakszerű felújítására a restauráláskor pénzszűke miatt nem kerülhetett sor, ezért a festmény a mai napig mészréteg alatt rejtőzik.
A templom apszisának belső tere a korai gótika jegyeit viseli magán. A csúcsíveken kívül ennek legrégebb eleme a szentély és a sekrestye közti átjáró kőajtó, valamint a falba vésett kő szentségtartó. A sekrestye valószínűleg a barokk korban épült. Ekkor kapott barokk formát a torony is, melyet azóta szintén módosítottak. A templom tornyán a magyar királyi korona mása látható. Ennek okát azzal magyarázzák, hogy Károly Róbert magyar és Vencel cseh király trónviszálya idején a koronát egy éjszakán át ebben a templomban őrizték. (Csáky 1996,11) 1304 augusztusában II. Vencel csapatai nemzeti kincsünkkel Vác felé indultak Rétság és Horpács volt a következő útirány, majd a dejtári Ipoly-hídon átkelve Balog felé tartottak, ahol augusztus 14-ém éjjelre a koronát a templomban elrejtették. (Cseke 2005,29) Az ipolybalogi isten háza az egyetlen Szlovákiában a pozsonyi Szent Márton-székesegyházon kívül, melynek tornyát a magyar korona díszíti, s ez a Kárpát-medence három templomának tornyán látható leghűbb Szent-Korona másolat. A Hont megyei Pongrácz Lajos helytörténész még azt írta 1899-ben, hogy “a templom tornyán a keresztnek koronávali ellátása valószínűleg akkor történt, midőn a Bocskai és Bethlen idejébeni harcokkor a korona Pozsonyból az Ipoly völgyén átvonuló országúton hol Kassára, hol Zólyomba, s tán Fülek várba is vitetett. (Honti Lapok, 22.sz. ) Újabban azonban tudni vélik, hogy a korona már 1464-ben, Mátyás király rendeletével került a templom tornyára. (Elmer: Új ember. http://209.85.104) Arról is ír Pongrácz, hogy a XIX. században a torony javításakor a koronát kereszttel akarták kicserélni, de a balogi nép ezt nem hagyta. Az ipolynyéki plébános a “nép öregjeitől” értesülvén “ellenkezésük kegyeletes okáról /…/ nem kívánta többé a templom tornyán kereszttel felcserélni a koronát”. A Historia Domusból tudjuk, hogy a balogi templom tetejének zsindelyezésére 1852-ben került sor, ám az idézett esetről itt nem írtak. Volt viszont a korona körül probléma az 1979-es restauráláskor is, de a balogiak Montskó Tibor kanonokkal az élen ekkor is kiálltak a szent ereklye mellett.
A mai plébános, György Ferenc 2001-es idekerülése után azt is kiderítette, hogy 19224-ben a csehszlovák hatóságok befalaztatták azt az üreget, melyben a Szent Koronát őrizték. Az egykori szószék alatti helyet azóta újra kibontották, a 2005-től itt őrzik a korona hiteles másolatát. Ezt Kevi Farkas budapesti ötvösművész készítette a teljes hűségre törekedve, még a zománcképeket is égetéssel készítve. Hogy a másolat 2005-ben ide kerülhetett, abban nagy érdeme volt Balogh Gábor akkori polgármesternek és a faluból elszármazott Pásztor Béla veresegyházi polgármesternek is. A becses kincset Paskai László bíboros szentelte fel, s az ipolybalogi templom a Szent Koronával azóta az Ipolyon innen és túl egyféle zarándokhely lett.
Ugyancsak György Ferenc kezdeményezésének eredménye, hogy a templomhajó mennyezetét ma Ján Chovanec faragómester húsz alkotása díszíti, melyeken ott látható a Nagyboldogasszony, a két Zobor-hegyi remete, Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet és Margit, Szent Gellért püspök s egyéb szimbólumai a magyarságnak.
A templom kórusának mellvédjén a tizenkét apostol s az Üdvözítő szobra látható. A plasztikás valószínűleg a XVII-XVIII. Századból származnak. Eredetileg más templomban voltak, de helyük pontosan nem ismeretes. Stílusuk korai barokk, ám egyes elemek, például a Szent János-szobornál átmenetet képeznek a gótika és a barokk között.
A barokk főoltár festménye Szent Miklóst ábrázolja, s nem képez különös művészi értéket. A két középső szobor szent Antal és Assziszi Szent Ferencet jeleníti meg. Ezek után a XVIII. században kerültek ide valamelyik nagyobb szerzetesrendi templomból, amikor II. József feloszlatta a rendeket. Talán a szécsényi ferenceseknél lehettek eredetileg, hiszen ők voltak legközelebb a faluhoz, s a két szent elsősorban az ő körükben volt különös tiszteletben (Montskó Tibor szóbeli közlése 1990-ből).
A főoltár másik két fekete szobra egykor a mellékoltárokat díszítette. Az értékes alkotások származási helye valamelyik jezsuita központ lehetett. Talán Ipolyság is számításba jöhet. Nepomuki Szent János és Xavéri Szent Ferenc ugyanis a jezsuiták kedvelt szentjei. (Csáky 1996,12)
Az említetteken kívül a templomban látható még néhány más szobor is. A piéta az Ipoly mentén legáltalánosabban elterjedt ilyen alkotások közé tartozik. Kis Szent Terézt is szokásos ábrázolási formában láthatjuk: barna ruhában, fehér palástban és fekete fátyolban, azaz karmelita ruhában. Szent Antal barna ferences szerzetesi kámzsában áll előttünk. A szép Madonna-alkotáson Mária kék palástban jelenik meg; jobb kezében egy lángoló szívet tart, balján pedig a Kisjézust. Fejükön korona van. Szent Józsefet is a megszokott módon jelenítették meg: szokásos rekvizitumával, a liliommal, illetve a Kisjézussal. A test méreteit viszont mintha aránytalanul ábrázolta volna az alkotó. A diadalív felett látható egy fa Krisztus király szobor. Ez is szokatlan alkotás, Krisztus kezében országalma van. Van még szobra Fatimai Szűzanyának, a ugyancsak látható az Isteni Irgalmasság szép reliefes faalkotása. A fehérre meszelt falakat egykor Nagy József szlovákiai magyar képzőművész keresztutat ábrázoló kifejező és megragadó metszeti díszítették. Ezek ma is a templomban vannak, de régebbi helyükre új, fából készült alkotások kerültek.
Az épülete körülvevő, lőrésekkel ellátott vastag kőfal védelmi célból épülhetett a középkorban. A régi kőfal fedelének felújításáról a Historia Domusban is írtak 1869-ben. Akkor valószínűleg szakszerűbben végezték el ezt a munkát, mert később a nyers kőfalat bevakolták, mintegy rontva ezzel műemlékértékén. A kőfal bejárati faajtaja Rados Imre helybeli faragómester munkája. Az 1896-ben készült millenniumi kapu a kor népi faragóművészetének szép példája. A két felső ajtótáblán Jézus és Mária Szívét láthatjuk, virágmotívumokkal díszítve, ezzel a szöveggel: “Oh édes Jézusunk szíve, / Add, hogy forrón szeressünk”, illetve “Szűz Mária édes szíve, / Légy a mi menedékünk.”
A bal alsó táblán az országcímer és a magyar királyi korona látható, az alábbi szöveggel: “Oh anyánk, Mária, áldd meg országunkat,/ Hű magyar népedet és jó királyunkat.”
A jobb alsó táblára Hont vármegye címerét s ezt a szöveget véste a mester: “Árpád apánk vérrel szerzé e drága hont, / Küzdj érte hűséggel vitéz vármegye, Hont.” Volt időszak, amikor ez az ajtó is szemet szúrt a hatalomnak, s el akarták tüntetni. A balogiak azonban ezt is megvédték, bár egy időre pléhvel fedték le Rados Imre alkotását. Reméljük, hasonló kényszercselekedetre többé nem kerül sor, s Ipolybalog hosszú századokra méltó zarándokhelye lehet a hívőknek s a magyaroknak egyaránt.