A 19. század második felében elsősorban védőszenteket ábrázoló szobrok állítása volt a jellemző. Ezek a faluközösséget ebben az időben ért kár, betegség, baj megvédése érdekében állíttatta. A hálás lakosok 1862-ben a pusztító árvíz emlékére állították fel Nepomuki szent János egy-egy szobrát. Az egyik az ispotály-szegényház előtt áll és jelzi, hogy az említett árvíz idején odáig terjedt a víz.