A Szent Mihály arkangyal római katolilkus templom az Iskola utca 8. szám alatt található, Nagyfödémes tágabb központjában. A templomot a régebbi Szent Mihály arkangyal kápolna helyén emelték. A reneszánsz építményt: 1594-ben kezdtél építeni, miután Pálffy István, a község kegyura leválasztotta Nagyfödémest a jókai plébániáról. A templom építését Bethlen Gábor felkelése szakította félbe. A félkész épületet 1619-ben fejezték be, Pálffy Pál földesúr idejében. A szakirodalomban más adat is előfordul, mely szerint csak 1670-ben zárultak le a munkálatok. 1673-ban a templomból még hiányoztak az oltárok, csak egy harangja volt.
A 18. század második évtizedében a templomban három oltárt találunk, ezek nem voltak felszentelve, említés esik Szent Mihály arkangyal főoltáráról, valamint Szűz Mária és a Magyar Királyság patrónusainak oltáráról (1711-ből), amelyet a Kürtössy család adományozott az egyháznak. Ebben az időben egy Fájdalmas Szűz Máriát ábrázoló szobor, egy falazott szószék és egy fából ácsolt karzat egészítette ki a templom belső terét. Az új fából készült karzat az orgonával 1741-ben készült. Ugyanekkor a mellékoltárokat is kicserélték, az új oltárol(at a Hétfájdalmú Szűzanya és Szűz Mária, a keresztények támasza tiszteletére szenteltélték fel. 1770-ben a főoltárra új szentségháza került, 1773-ban a kő keresztelőmedencét fára cserélték, 1781-ben pedig a falazott szószék helyett fából ácsolt szószéket említenek. Ebben az időben a templomban két gyóntatószék volt, egyik a főoltár mögött, a másik a sekrestyében. A templomtornyot csak 1718-ban építették hozzá az épülethez (a torony homlokzatán található datálásban 1719 szerepel). A fatornyot helyettesítette amely korábban a templom mellett állt, és két harang lakott benne. Az új kőtoronynak három harangja volt: 1616-ból, 1687-ből és 1744-ből. 1745-ben a tornyot toronyórával szerelték fel. A templomtorony jelenlegi teteje 1792-ből származik. Korábban a tornyot falazott sisak zárta le, a sarkain négy kis tornyocska állt.
A 18. század közepén a templomot felújították, az eredetileg egyhajós épületet oldalkápolnákkal bővítették és a szentély új boltozatot kapott. A munkálatokat 1756-ban fejezték be. Jelentősebb építészeti beavatkozást 1958-ban ért meg a templom, az utolsó kisebb munkálatok 2010-ben zajlottal, amikor kicserélték az ablakokat. A templom belterét valószínűleg a 19. század végén építették át historizáló stílusban,
majd többször is a 20. század folyamán, legutóbb 1994-ben. A templom körül húzódott a temető, 1714-ben már említik. 1767-ben fallal kerítették körül.
A jelenlegi templom háromhajós. Hosszanti tengelye délnyugat-északkelet tájolású, miközben a szentély az északkeleti részben található. A templomot a főhajó és két mellékhajó alkotja. A főhajó az egyenes lezárású szentélyben végződik.
A hajó mennyezetét háromoldalú érintkező hevederes dongaboltozat alkotja. A szentély hasonlóa11 háromoldalú érinkező hevederes dongaboltozat alkotja. A szentély boltozatán 1994-ig a következő magyar felirat volt olvasható: Irgalmasságot akarok! Az oldalhajólz mennyezetét négy, stukkótükrökkel dekorált barokk süvegboltozat alkotja, miközben minden tükörnek más az alakja. A süvegeket
az oldalfalak, valamint a fal mellett álló köteges pilléreken nyugvó, egymásba hajló hevederek tartják. Az északi oldalon, a szentély mellett található sekrestyének egy pár érintkező hevederívvel megerősített dongaboltozata van. A templom régebbi bejárata a torony alatt helyezkedik el, az új bejárat közvetlenül az északi oldalhajóba vezet. A hajó torony felőli részében barokk empóriumot emeltek. Az empórium falazott korlátja a hajó irányába konvex hajlatot mutat. Az empórium alatt keletkezett új tér barokk süvegboltozatot kapott. Az enteriőr valószínűleg a 19. század végén ment
át radikális változáson. Valamennyi régebbi oltárt eltávolították.
A templom berendezését új, neoromán stílusú berendezésre cserélték, ez a mai napig fennmaradt. A neoromán berendezés Jozef Runggaldier dél-tiroli, grödeni (ma Val Gardena, Olaszország) műhelyében készült. A főoltár a szentély teljes szélességét kitölti. Az oltárépítmény alkotja, melyhez többágú gyertyatartókban végződő oldalajtók csatlakoznak. Az oltár felső részében egy fülke van, ebben helyezkedik el a sátán fölött diadalmaskodó Szent Mihály arkangyal szobra. Az oltár alsó részét két relief díszíti, a bal oldali témája Izsák feláldozása, a jobb oldalié Malakiás áldozata. Eredetileg fordított sorrendben helyezték el őket. A szentélynek részét képezték az oldalfalakra felfüggesztett neoromán konzolszekrények, melyekben Szűz Mária isteni szívének és Jézus Krisztus isteni szívének a szobrait tartották. Ma mindkét szobor a főhajó falain található. A templom főhajójában, az episztola oldalán helyezkedik el a Szent Kereszt mellékoltár a szentségházával. Ezt az oltárt művileg alalkították ki, a főoltár elülső részének leválasztásával. Korábban a mellékoltár helyén egy neogótikus konzolszekrény függött Páduai Szent Antal szobrával, kezében a gyermek Jézussal. Szent Antal eredetileg egy liliomot tartott a bal kezében, ami a szent személyes attribútuma, ma azonban ez már hiányzik. A szobor alatt egy XVI. Lajos-stílusú keresztelőmedence állt. A ma látható keresztelőmedence, mely a templom főhajója ambójának a függelékét képezi, nem az eredeti darab. A posztamens, amelyen eredetileg Páduai Szent Antal szobra volt, ma a déli oldalhajóban található. Lisieux-i Szent Teréz szobra áll rajta. Az északi oldalhajóban található a Piéta-oltár a karjában a halott Krisztust tartó Szűz Máriát ábrázoló szoborcsoporttal. Az oltár menzája alatt a szent sír található. A déli oldalhajóban Szent József oltár van. Az oltáron álló szobor Józsefet ábrázolja, bal karjában a kis Jézust tartja, jobb kezében liliom Az északi hajóban található a neoromán stílusú gyóntatószék is. Az empóriumon historizáló orgona helyezkedik el kéttornyú orgonaművei.
A főhajó boltozatán és falain, valamint a szentély mennyezetén vallásos tárgyú festmények láthatók, melyek a 20. század első feléből származnak (pl. a szentélyben a főoltár fölött a Szentháromság helyezkedik el, mellette a négy evangélista látható, s egy plasztikus, négylevelű lóhere alakú mezőben, a diadalív feletti hajón Jézus a jó pásztor ábrázolása tűnik fel).
A régebbi berendezésből csak néhány tárgy maradt meg. Egyebek között Szent Mihály arkangyal képe az eredeti, XVI. Lajos-stílusú keretben – ez a korábbi főoltár része volt. A 18. század utolsó harmadában keletkezett festmény napjainkban a szentély északi falát ékesíti. Jeleintős értéket képvisel a sekrestyén keresztül elérhető rokokó szószék is. A szószék fölötti hangvetőt rokokó váza, plasztikus kártus és sallangok díszítik. A kártuson új, latin nyelvű szöveg olvasható: AD HONOREM DEI HIC AMBO AEDIFICATUM EST AD MDCCCLX EX FRAGMENTIBUS SAECULI XVIII ET REEDIFICATUS EX LARGITATE POPULI 1994 (magyar fordításban: Ez a szószék Istein dicsőségére az Úr 1860. évében emeltetett a 18. századi darabokból és újjáépíttetett a lakosság adományaiból 1994-ben). 1994-ig a kártuson magyar nyelvű felirat volt: Mindig figyelve és alázatosan tekints e helyre
fel! Az eredeti latin szöveg magyar fordítása: „Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát” (János 8,47).4 A hangvető alulnézeti részén egy relief található a Szentlélek motívumával. A szószék mellvédfalát három plasztikus kártus díszíti, a középsőt egy ótestamentumi témát ábrázoló dombormű tölti ki: a zsidók, Mózes és a bronzkígyó a kereszten. Figyelmet érdemel az egyszárnyú, kétkazettás, eredeti vasalású barokk bejárati faajtó is a hajó és a torony alatti rész között, valamint a sekrestyében a liturgikus ruhák és egyéb liturgikus tárgyak – kelyhek, misekönyvek – tárolására szolgáló barokk szekrény.
A déli hajó alatt kripta található, amely kívülről, a templomhoz épített, nyeregtetős kis helyiségen keresztül közelíthető meg. Meredek lépcsőkön lehet lejutni az előtérbe, ahol ma a gázkazán található. Mellette van a dongaboltozatos kripta. Az északi oldal teljes hosszában három sorban egymás fölött sírkamrák helyezkednek el.
A templom homlokzatait horizontálisan lábazat és koronapárkányzat tagolja. A homlokzatokat az ablakok között eredetileg vertikális lizénák tagolták, de az átalakítás során ezeket nem restaurálták, aminek következtében a templom homlokzatai – kivéve a torony homlokzatait – nem őrizték meg eredeti képüket. A tornyot a lizénás keretek öt szintre tagolják. Horizontálisan egy magas lábazat és a toronyóra fölött hullámzó, megformált koronapárkányzat is tagolja.
A templomhajó nyeregtetős, a szentélyen kontytető található. A tető padlást rejt, mely megőrizte a fekvőszékkel készült eredeti barokk gerendázatot. A főhajó feletti padlástérbe a toronyból lehet feljutni. Az oldalhajók padlástere az oromfal nyílásain keresztül közelíthető meg. Az északi hajó feletti padlástérbe vezető nyílásnál megmaradt az eredeti bádogajtó, melynek közepét plasztikus rozetta díszíti. A padláson megfigyelhetők a nagyfödémesi templom összetett építészeti fejlődésének a nyomai, így pl. az oromfal befalazott körablaka abból az időből, amikor a torony még nem állt, valamint az oromfalon a hajó és a szentély között két ún. Ökörszemablak látható. A sekrestyét félnyeregtető fedi.
A templomtoronynak dekoratív fém kettős keresztben végződő lanternás hagymakupolája van.