A községben már a régi időkben állt a református oratórium, vagy templom, ezeket azonban a sellyei jezsuiták vagy a peredi katolikusok mindig lerombolták. II. József türelmi rendeletének kiadása után a helyi reformátusok 1784-ben ideiglenes imaházat építettek a Tanító István és Róka István által adományozott telken, majd hamarosan református templom építésébe kezdtek a türelmi rendelet nyomán, mely 1785-ben el is készült. Klasszicista, harang nélküli, homloklapos templom volt, 1833-ban építettek rá tornyot (a bejárat ajtófél boltozatkörén levő feljegyzés szerint: Zs. R. EKKL. Epit 1833). Később csak javításokat végeztek rajta, majd 1931-ben Baracz Gyula építész Tóth Ferenc komáromi építési irodájának tervei alapján átépítette a templomot. Egyenes záródású építmény a homloklapban épített toronnyal, a harang alatt találjuk a bejárati portált előtérrel. A templom mennyezete sík. A három tengelyű főhomlokzaton párkányfejes pilaszterpár van, ezekre támaszkodik a falazott csúcs, közepén a toronnyal. A templomban két oszlopra támaszkodó protestáns empóra látható. A berendezés a templom építésének korából való, figyelemre méltó a virágfüzér díszítésű klasszicista szószék. A klasszicista keresztelőmedence a 18. század végén készült. A II. világháború áldozatainak emléktábláján 24 név szerepel, mely szintén a templomban található. Az orgonát 1941-ben Rieger Ottó budapesti orgonagyára készítette. Nagyon szép a neoklasszicista sípszekrénye. A toronyban három harang van. A nagyharangot Isten nagyobb dicsőségére a torony megépítésének 100. évfordulójakor a református dalárda kezdeményezésére 1933-ban öntették a zsigárdi hívők a kisgejügi Egeri Ferenc cégében, Kalitza László lelkész, valamint Udvaros Zsigmond és Tóth Gusztáv gondnok idejében. A középső harangot 1921-ben Szalay Zsigmond és a zsigárdi reformátusok készíttették a Fischer testvéreknél. A kisharang Nagyszombatban, Carolus Filgharande műhelyében készült Bányai Sándor lelkész tevékenysége idején.
A szájhagyomány szerint a templom közelében nyugszik egy orosz tábornok és egy katona, akik 1849-ben a zsigárdi ütközetben estek el. Szintén a szájhagyomány szerint (Ambrus Ilona), amikor az emlékmű épült, a templom előtt csontjaikat kihantolták és az emlékmű alapzata alá temették.

A református egyház lelkészei:
1. Böszörményi Bányai Sándor 1787–1815
2. Pázmány István 1815–1816
3. Lakó István 1816–1830
4. Zsemje Károly 1830–1857
5. Zsemje Miklós 1857–1873
6. Csík Péter 1873–1882
7. Karácsonyi Ferenc 1882–1883
8. Papp Elek 1883–1898
9. Gálfi Géza 1898–1899
10. Csiba Imre 1899–1900
11. Soós János 1900–1928
12. Kalitza László 1928-1929
13. Kosár István 1929–1930
14. Kalitza László 1930–1957
15. Nagy Sándor 1957–1958
16. Kacz Ferencz 1958–1973
17. Mikó Jenő 1973–1981
18. Iván István 1981-től napjainkig