Építését a 13. század első harmadáig lehet visszavezetni. Ebből az időből maradtak meg a hajó határolófalai, a nyugati torony alsó négy szintje és a nyugati bélletes kapu. A hajó közepén a 14. század első felében oszlopot állítottak, melyre a négy keresztboltos mezőt is ráterhelték. Ez a „kéthajós” megoldás a szepességi gótikus templomok egyik jellemző megoldása. A sokszögzáródású szentély, boltozatával együtt jelenlegi formájában a 15. században épült ki. A hajó északi oldalához csatlakoztatva a 16. század elején épült meg a Szent Anna (ma Szent József) kápolna, illetve valószínűleg a sekrestye is. Ez utóbbira a 17. század közepén egy második szintet is építettek.
Kéthajós XIII. századi gótikus templomának öt oltára a híres Lőcsei Pál mester műhelyéből került ki. A templom főoltára (Szent György szárnyasoltár) a későgótikus szobrászművészet kiemelkedő opusa (1516 CS.). Kisebb későgótikus oltárok is gazdagítják a belső teret (Mária oltár, Szent Miklós oltár, Szent Antal). A középkori szobrászat további szép példája a diadalívben álló kálváriajelenet (1489).