Szepesvármegye közgyűléseit régi idők óta a szepesi várban, Váralján vagy a vármegye valamely más helyén tartotta. Lőcse mint a szász provinczia székhelye, majd a XIV. század közepe tája óta sz. kir. város a vármegyével semmi közösségben nem állott. A megyei nemesség a XVI. és XVII. századok pártviszályai és háborúi közben sokszor szorult rá az erős város, oltalmára. Már a XVI. század vége felé kísérletet tett arra, hogy gyűléseit a biztos falak közt tarthassa. A vármegyei gyűléseknek Lőcsén tartására 1582-ből van első nyomunk. Ezen túl többször találkozunk itten a gyűlésekkel, melyeken a közös érdekű kereskedelmi ügyeket, az árúk árának limitatioját megye és város közösen intézik el. Thurzó Szaniszló 1625. junius 7-én, Thurzó Adám 1628. julius 8-án mint főispánok itt tették le az esküt. De a polgárság és nemesség jogi és társadalmi felfogása sehogy sem fértek össze és Lőcse városa csak 1654. szeptember 1-én engedte meg legelőször, hogy megyei nemes a városban házat vegyen. Első ilyen birtokossá Máriássy János lett, megvéve a Hirscher féle házat. De a vármegye mint olyan csak a XVII. század végén lett itt házbírtokossá, amikor Pobst (Bobest) Cyriák-tól megvette a ma is »kis megyeháza« néven ismert épületet. Ezen idő óta Lőcse a vármegyének is állandó székhelye. Megfelelő székházat azonban csak századunk (19. század) 30-as éveiben állított magának a vármegye.

A 19. században a házat átépítették és az „L” alaprajzú épület udvari szárnyában vármegyei börtönt hoztak létre. E funkció 1902-ig működött itt. Később, újabb átépítés után a Lőcsei Állami Levéltár vette használatba. Ma is könyvtárként és levéltárként működik. A ház főhomlokzatán látható sgrafitto díszítés Szepes vármegye címerét ábrázolja.