A falu határában a legjelentősebb események az 1848–49-es szabadságharc idején játszódtak le a Vág mentén. Görgey Artúr tábornok a Vág irányába vezényelte az I., II., és III. honvéd hadtestet, hogy még az orosz cári intervenció előtt áttörjék a császári-királyi hadsereg védelmi vonalát. A hadművelet 1849. június 6-án kezdődött. A Vág mellett a honvédeknek az ellenséget egészen Pozsonyig kellett volna üldözniük. Mivel a Vág környéke erősen mocsaras és nehezen átjárható volt, az egyik hadtest számára a legjárhatóbbnak a Királyrév – Zsigárd – Farkasd útvonal mutatkozott. De ott táborozott Gustav von Pott ezredes serege. Asbóth Lajos tábornok, hogy minél gyorsabbal elfoglalja Zsigárdot, június 15-ről 16-ra virradó éjjel Rakovszky Samu vezetésével kivezényelt egy különleges alakulatot a Kis-Duna mögé, hogy foglalják el Farkasdot, biztosítsák a hídépítést, és oldalról segítsenek a hadseregnek a támadásnál. Asbóth június 16-án reggel Királyréven keresztül elérte Zsigárdot és kiűzte Rott alakulatát. De Wohlgemuth újabb alakulatot küldött Pott segítségére, és a túlerő visszaverte Asbóth támadását. Asbóth hiába várta Knézichet, aki megtévesztő parancsra hivatkozva meg sem próbált átkelni a Vágon. Délután csak Rakovszky különleges egysége ért Zsigárd elé, de ez is elég volt, hogy megállítsák a császári katonákat. Asbóth Aszódpusztára húzódott vissza, Rakovszky pedig Negyedre. Végül csak felépítették a Vágon keresztül vezető hidat. A zsigárdi csata tehát sikertelenül ért véget, de a neheze még ezután várta a honvédeket. Néhány nappal később 1849. június 20–21-én került sor a peredi ütközetre, és párhuzamosan kisebb ütközet zajlott Királyrév mellett is. Ezek az ütközetek a magyar sereg vereségével értek véget: a hősies elszántság ellenére a magyarok nem bírtak az orosz sereggel megerősített császári csapatok túlerejével. Az elvonuló császári sereg felgyújtotta Zsigárdot.

A főtér szép környezetben áll az 1849. június 16-i zsigárdi csata kőbe faragott emlékműve, amelyet 1999. június 12-én az V. Zsigárdi Napok keretében lepleztek le. Helyi lakos, a cseh származású Čenek Žiaček alkotása. Az emlékművön a sárkány a monarchia jelképe, amely ellen a szabadságot és a reményt szimbolizáló sas, azaz a forradalom küzd. A forradalmat leverték, de a monarchia megszelídült: a sas megszelídítette a sárkányt. A kígyó intő jelkép: a szabadság nem örök, szüntelenül harcolni kell érte. Azóta minden évben a szabadságharc tiszteletére emlékezik a Zsigárd közösen a környékbeli polgármesterekkel a Magyar Koalíció Pártja vezetőivel, a pozsonyi külképviselet küldöttével, a helyi szervezetek vezetőivel és lakosaival emlékkoszorúkat helyeznek el a minden évben az évforduló tiszteletére megrendezendő falunapon.
Itt helyezik el gyertyáikat október 6-án a gyertyás felvonulás résztvevői is, emlékezvén az aradi tizenháromra.