A szökőkút a Régi városháza, ma a Szepesi Múzeum épülete mellett áll, egy 4–5 méter magas oszlop tetején. Az alkotás Herrmann Gusztáv adományából épült Steinhausz László tervei alapján.
Herrmann Gusztáv 1817–1898, Lőcse város és az evang. gyülekezet nagy mecénása, a város díszpolgára. Nagykereskedő-vállalkozó, jelentős vagyonát Lőcse fejlesztésére fordította.
Herrmann Gusztáv Besztercebányán született, fűszerkereskedelemmel foglalkozott. A város nagy mecénása volt, főleg az iskolákat és az egészségügyet támogatta. Az ő adományából épült fel a lőcsei kórház egyharmada. A sebészet a legjobban felszerelt osztály volt az akkori Magyarországon. Ő építtette a városi vízvezetéket, árvaházat, lányiskolát és a temetőbeli kápolnát is. Az ő anyagi segítségéből épült a „Jótékonyság” szökőkútja a Városháza előtt. A lőcsei polgárok hálából már életében utcát neveztek el róla, azt, amelyik a város központjából kivezet a temetőbe. Érdemeinek elismeréséül I. Ferenc József, az osztrák-magyar monarchia császára lovagkereszttel tüntette ki. Hamvai az evangélikus temetőkápolna előterének padlózata alatt nyugszanak.
Steinhausz László ((1854–1908) építész apja, Rudolf is a város építőmestere volt, sőt egyben Kossuth Lajos követője, valamint Görgei Artúr barátja – utóbbi kapcsolattal magyarázható, hogy a világosi tábornok a nevezetes iglói honvédbál után, a Branyiszkói-hágó felé tartva nála szállt meg. Az ifjabb Steinhausz dolgozott Schulek Frigyes és Steindl Imre keze alatt, megtervezte a Szent Lászlónak szentelt csütörtökhelyi plébániatemplomot, részt vett a kassai és a nagyváradi székesegyházak renoválásában, 1885-ben pedig Stendl építésvezetője lett a magyar Országház felépítésének, végül teljesen átvette az ottani munkálatok levezényelését. 1908-ban helyezték örök nyugalomra Lőcsén.