Az Árpád-kori eredetű magyar faluról az első, fennmaradt írott források a 13. században tesznek említést. Középkori temploma, a Hanva nemzetség monostora, melynek mára nyoma sem maradt, a Templom-dombon állt.
A helyén emelt, ma is álló templomépület a legjellegzetesebb klasszicista református templomok egyike. A nagy múltú község fölé magasodva szinte őrködik a szelíd vonulatú hegyekkel és lankákkal ékesített tájon. Építését 1832-ben kezdték s 1837-ben fejezték be. A templomtest zömök, masszív alakja a maradandóság érzését sugallja. Levegős, világos, síkmennyezettel fedett, tekintélyes tere szegmentben záródik. A centrálisan elhelyezett Úrasztala és a szószék mindenünnen jól látható. Keleti és nyugati részében emelt árkádos karzatát porosz boltozat tartja. A templom keleti homlokzatához épült magas torony falait csiga-fejezetes falpillérek keretezik. A templomkertben nyugszik a hanvai református gyülekezet egykori prédikátora, Petőfi és Arany barátja, a levert szabadságharc után elsőként megszólaló költő, Tompa Mihály. Emlékének ápolására kötelez a klasszicista lelkészlak falán elhelyezett emléktábla is.
A leírás Erdélyi Géza: Gömör vármegye klasszicista építészete című munkája nyomán készült.