A két háború közti időkben közel száztagú aranykoszorús vegyeskara volt a községnek Boros Jenő igazgató tanító vezetésével. 1969-ben a Barátnők Klubja keretében született meg a gondolat, hogy a XX. század első felében megteremtett éneklési hagyományokat ismét felélesszék a faluban, hogy énekeljenek közösen a maguk és a mások örömére. Mészáros Gizella vezetésével tizennégy asszonyból és leányból állt össze az a lelkes csapat, melynek köszönhető a kezdet, a fáklyagyújtás.
A dalkör 1969 novemberében lépett először közönség elé. 1970-ben már kiegészülve új tagokkal, szerepeltek a „Tavaszi szél …” verseny járási döntőjében az alsószeli nőszövetség dalosaiként. Az 1972-es versenysorozatra való felkészülés szülte a gondolatot, hogy az önálló műsoros estet is szervezzenek. Ekkor, az 1972/73-as szezonban, kapcsolódtak be a férfiak is az éneklésbe. A férfiak először 1974-ben indultak a Tavaszi szélben, mint az alsószeli Csemadok éneklőcsoportja, és rögtön új színt is vittek a versenybe a közös felelgetős énekléssel. Azután mindig ott voltak a népdalversenyeken, egészen a sorozat megszűnéséig.
Az Alsószeli Magyar Dalkör rendszeresen szerepel a falu kulturális megmozdulásain és a Csemadok járási rendezvényein, a Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedőn. A népdal és a hagyományok ápolása mellett zenei kultúránk részének érzik a műdalokat, nótákat is. Évente rendeznek egy-egy nótaestet valamelyik dal vagy nóta köré kötve dalbokrétát.
A dalkör 2006-ban megkapta a „Pro urbe – A faluért” díjat.
Minden év novemberében a temetőben tartanak megemlékezést és koszorúzást a Dalkör alapítójának Mészáros Miklósné Papp Gizellának és időközben eltávozott tagjainak emlékére.