Kismácséd temploma a település délkeleti határában, a szántóföld szélén található. Védőszentje Antiochiai Szent Margit. Antióchiai szent Margit a folyók, vizek mellett épült templomok védőszentje. A 13. században a Magyar Királyság patrónája, de a terhes, várandós asszonyok, a szülő nők és a családok védelmezője is. Szent Margit ünnepét az egyház július 20-án ünnepli. Július 13-án van a kismácsédi búcsú. A búcsú értelmezése a bűntől való búcsúzás, vagyis a gyónás. Az első kismácsédi búcsút 1727-ben tartották.
Írott források híján a templom falai, építészeti részletei vallanak múltjáról. Téglány alaprajzú hajójának keleti oldalához négyzetes szentély kapcsolódik, egyszerű félkördiadalívvel. Az egész épület téglából készült a XIII. században. Déli oldalán láthatók a nemrég feltárt román stílusú ablaknyílások, a téglafal nyugati oldalán is folytatódik a farkasfogdíszítés, ami – a nyugati bejárattal együtt – azt bizonyítja, hogy a templom eredetileg torony nélküli volt. A szentélyt dongaboltozat, a hajót kétszakaszos álkeresztboltozat fedi – ez utóbbi, valamint a barokk sekrestye az 1600-as évekből származik. A szentély kicsiny, kőből faragott keresztelőmedencéje a román korból, a vékony lábakon nyugvó orgonakarzat 1909-ből származik.
A vaskos, lőréses falú, zömök nyugati torony gótikus formát és arányokat mutat. A templom XV. századi átalakításakor emelhették, ekkor készült kőkeretes, vállköves kapuja, vélhetően egy időben a déli oldal csúcsíves ablakpárjával és egy új, gótikus hajóboltozattal. Négy fiatornyos, hegyes gúlasisakja a Kisalföldre jellemző tájkép „tartozéka”.
A templom további érdekessége maga az épület elhelyezkedése-a szántóföld közepén, az egykori települések központjában, a legmagasabb földrajzi ponton. További érdekessége a templomot körülvevő téglafal, amely 1633-ban épült. A toronyban látható hatágú csillag és félhold 1783 után, feltehetően 1880 és 1903 között került a helyére. Egyházi értelmezésük szerint a nap (a hatágú csillag) Jézus ragyogását, a félhold Szűz Máriát szimbolizálja. Az 1984-ig lengő lófarok eredete, jelentése ismeretlen.
Nagyobb renoválásokra 1729-ben és 1880-ban került sor, a most is tartó régészeti feltárás 2009-ben kezdődött. A feltárási munkálatok legnagyobb eredménye a belső térben, a szentélyt és a sekrestyét elválasztó falon feltárt 14. század eleji festmény. A korral ellentétben nem a Megváltó Krisztust, vagy az Utolsó ítéletet festették meg, hanem a festmény a Megfeszített Krisztust ábrázolja. A déli oldalon, Jézushoz közelebb álló alak feltehetően Szűz Máriát ábrázolja. Észak felől, Jézus mellett az alak rövid haja miatt szent Jánosra enged következtetni. A két oldalon mellékszereplőként ábrázolt szentek püspöki mitrát viselnek. Ők már elölnézetből vannak ábrázolva. Fejük körül két párhuzamos vonással festett Glória látható. Testüket kockás mintázatú palást fedi. A további feltárásoknak köszönhetően több részlet is látható lesz.