Izsóf Alajos ( * Vághosszúfalu, 1870. júl. 21. – † Budapest, 1945. dec. 28.) szerkesztő, polgári iskolai tanár.
A gimnáziumot Esztergomban végezte. A teológiát Budapesten kezdte. 1891. X. 31: a CGH (Collegium Germanicum Hungaricum) növendéke lett. 1893. X. 15: hazatért. 1896. VI. 28: pappá szentelik, Esztergombajnán káplán., 1899: Budapesten hitoktató. 1902: hitoktató a Regnum Marianumban, 1906: az evangélikus gimnáziumban. 1910: lapszerkesztő Budapesten. Aposztatált és megnősült. 1919: a budafoki, 1933-1935. III. 1: nyugdíjazásáig az újpesti 1. számú általános fiúiskolában tanár.
Izsóf Alajos indította meg a magyar cserkészetet; a nyári táborozás úttörője. 1913: Árvából Komáromig 130 cserkésszel tutajon ereszkedett le a Vágon. 1905: körülutazta a Földet, 1924. III. 15-1925. IX. 15: az USÁ-ban élt. 1915-1920. II. 27: törléséig a SZIA (Szent István Akadémia) III. osztályú tagja.
Művei: Néhány ismertető szó a Regnum Marianumról. Bp., 1905. – Túl a nagy vizeken.. Bp., 1910. – Keneted illata nyomán. Győr, 1917. – A gyakori Szt áldozás és az életpszichológia. Győr., 1910. (I. Lajos néven!) – Az új Europa. Győr., 1925. – Szerk. 1900-02: a Néppárt c. hetilapot Rakovszky Istvánnal, 1901: a Néplapot, alapította és szerkesztette, 1902. IX. 15-1919. I: a Zászlónkat; 1910. IX. 3-1912. VI. 30: az Élet és 1915. IV. 1-1919. I: a Mária Kongregáció Nagyasszonyunk c. leányifjúsági lapjának felelős szerkesztője. – Álnevei az Életben: 1911-12: Sétáló; 1912: Lucius.