Az evangélikus templom 1786–1790-es években épült, torony nélküli csúcsszerű főhomlokzattal az ún. „toleráns“ típusba tartozik. Bejárata nem lehetett az utca felől, első években még orgonája sem volt, harangtornyát csak 1830-ban építették meg. 1856-1861 közötti években neoklasszicista stílusban építették át és tornyot emeltek hozzá. A teplomban elhelyezett emléktáblába az egyház jótevőinek neveit vésték. A háborúban megrongálódott tornyát 1978-ban újították fel, a további javításokat 1988-ban végezték el. A templom belseje sokszögű terem, az oldalsó pilléreken árkádok nyugszanak, a mennyezet egyenes. A homlokzat boltíves ablakokkal szegélyezett falfelület. A főfalban neoklasszicista torony található. A bejáratot körbeölelő pilaszterek fölött háromszög alakú oromzat helyezkedik el.
A fő homlokzat meghatározó része a formázott, íves csúcs. A pilaszterek tornyai csak felül díszítettek, ahol boltíves hangnyílások találhatók. A torony ellaposított kúptető formában végződik. A szószékkel ellátott klasszicista oltár központi motívuma a Jézust az olajfák hegyén ábrázoló oltárkép, mely Aumayr Mihály festőművész alkotása 1859-ből. A keresztelő kehely 1878-ból való. A neoklasszicista stílusú orgona a 19. század második feléből származik. A toronyban két harang függött. Az előző 2 harangot az 1. világháborúban elkobozták katonai célokra, hasonlóképpen történt az egyik haranggal a második világháborúban.