Dr. Pécsi Gusztáv * 1874. szept. 2. Brassó – † 1947. márc. 16. Nagyölved / pap, filozófus, csillagász, fizikus
Dr. Pécsi Gusztáv 1874. szeptember 2-án született Brassóban. Az ismeretlen, hogy alapiskoláit hol végezte, viszont a gimnáziumot Budapesten és Esztergomban végzett. 1893-ban a Collegium Germanicum Hungaricum tagja lett, amely egy német-magyar pápai, jezsuitai vezetés alatt álló papnevelő intézet, amelyet 1580. április 13-án egyesítettek az 1578-ban alapított Collegium Hungaricum-mal. A teológiát Rómában végezte, Nagyszombatban szentelték pappá 1899-ben. 1900-ban tért haza és, Ipolyságon lett káplán. 1902-1941 között az esztergomi szeminárium filozófiatanára, 1904-től prefektusa (egy szakfeladatra kinevezett irányító, felügyelő), majd a kisszeminárium spirituálisa. Társszerkesztője volt az Esztergom című keresztény katolikus irányú politikai hetilapnak. Íróként is tevékenykedett. 1918-tól haláláig Nagyölved plébánosa.
Nagyölveden igazából nemcsak pap volt, hanem hosszabb ideig is itt tartózkodott. Nagyon kedves, művelt ember volt. A falut kedvelte, lakóinak abban segített, amiben csak tudott, földjei, állatai is voltak. Tehetős pap volt, ám vagyonát, dolgait, ételét mindig szétosztogatta, ezért konkrétan úgy élt, mint egy koldus. Ha mentek hozzá énekelni karácsonykor, vagy kisebb-nagyobb ünnepeken, mindig az ablakán dobálta ki a pénzt (amelyet egyébként egyáltalán nem kényszerből tett, ahogy említettem, igenis nagyon kedves ember volt, ezért természetesen szívesen segített mindenkit). Ha nem ünnepkor, hanem például hétköznapokon, és/vagy hétvégén mentek hozzá nagyon szegény családok, akkor is adakozott, annyit, amennyit csak tudott, még akkor is, ha csak pár koronát tudott adni. Az iskolában a szegény gyermekeknek gyakran vitt palacsintát, kalácsot. Volt egy házvezetője, ergó „szolgálója” is, aki a ház körül segítette Gusztávot, takarított, megetette az állatokat, s mi minden más egyebet tevékenykedett. Plébánosunk nagyon vallásos, tiszta életet élt, ezért a szobájába a házvezetőjét sem (aki egyébként nő volt) nem engedte be, ezért ott állt is a por, és a bolhák is ellepték a szobát. Földjei is voltak, összesen 60 hold, és két ökre, amivel felszántotta volna, viszont mindig elkérték tőle, ezért nem tudta rendesen vetni, szántani a földet, és nem is lett sosem jó a termés. A földjein emberek is dolgoztak. Egy holdat ingyen kiadott a szegények számára. Azon a részen bármit ültethettek. Megpróbálta bérbe is adni a földet, ámbár a bérlőknek mindig volt valami kifogásuk, ami miatt nem tudták kifizetni a bért. Bármilyen adakozó ember is volt, még így is maradtak emberek, akik loptak tőle, például szilvát, amelyről „írásos emlék” is maradt. Ám ezt nem ő jegyezte fel, hanem a nevezetes Paxy László. Nem meglepő módon akadtak emberek, akik kihasználták. Egyébként nagyon tartalmas, ambíciózus prédikációkat tartott. Sok embert buzdított a templomlátogatásra, és akadtak is olyanok, akikből hívőt „faragott”, és akik csak miatta kezdtek bele a templom látogatásába. Temetésért, esketésért, keresztelésért nem fogadott el semmit. A szentmise hivatalos díja 30-60-100 korona volt, viszont ő legfeljebb 30 koronát fogadott el, azt is igencsak ritkán. A fentiekből adódóan Dr. Pécsi Gusztáv igencsak jó ember volt, és ahogy az elején is említettem, emellett művelt is volt. Rengeteg tudománnyal kapcsolatos művet írt, levelezett híres emberekkel, egyszer Einsteinnel is szembeszállt. A relativitás elméletét „támadta” meg. Nem értett vele egyet. Természetesen azért, mert hű volt Istenhez. Igazából nem csak ő szerette a falu lakosait, hanem a lakosok is szerették őt. Ha bármi baja volt, beteg volt, vagy csak gyenge, és nem tudott templomba misét tartani, a község lakosai összefogtak, és ápolták őt. Mindig más volt kiírva hozzá. Ezalatt jobban meg is tudták ismerni őt. Az ismertségről szólva… egyébként mindenki ismerte őt a faluban. Élete végén már nagyon sovány volt, rengetegen féltették őt. Nem sokkal később összeesett, és soha többé nem is kelt fel. Viszont azt találgatják, hogy eszméletének elvesztéséért nem csak a soványsága és öregsége okolható, hanem több személy is. Életének utolsó napjaiban nyomás alatt volt, stresszes órákat folytatott egy közösség miatt, mégpedig azért, mert Kuralon a magyar rezsim alatt egyes szlovákok magyar iskolát követeltek. Az iskola egyházi volt. A plébános megtagadta a kérésüket azzal, hogy a szlovákoknak szlovák iskola jár. Ezt az igazságos magatartását egyik volt kurali diákja, akit anyagilag is támogatott, és aki elég magas beosztásba került, elmondta, hogy ezt a cselekedetét sohasem fogják a szlovákok elfeledni, ezt a plébános úrnak nagyon nem esett jól. Pár héttel később ugyanez a hivatalnok egy durva cikkben támadta meg Gusztávot. A jegyző kétszer is elküldte neki a reszlovakizációs nyilatkozatot, ám ő mindkét esetben visszautasította az aláírást. Erre a jegyző azt mondta, hogy ha nem írja alá, akkor kitelepítik Magyarországra. Ekkor roppant össze. Ám aláírta a nyilatkozatot, nem sokkal ezután meghalt 1947. március 16-án. Nagyölveden temették el testét. Nagy temetést szerveztek neki, sokan meg is jelentek. Amikor ásták ki a sírt, egy egeret találtak a gödörben, amely arra is utalhat metaforikusan, hogy Dr. Pécsi Gusztáv szegény volt, mint a templom egere.