Az 1848 őszén hősies szabadságharcba torkolló magyarországi forradalom erői télire nehéz politikai és katonai helyzetbe kerültek. A Bécs alól vereséggel visszavonult és a komáromi sáncokra támaszkodó, legjelentősebb magyar honvéd erő, az ún. Feldunai Hadtest, mely ekkor Görgey Artúr parancsnoksága alatt állt, parancsot kapott arra, hogy csatlakozzon a Tiszántúlra visszavonult többi honvéd alakulathoz. Ez a manőver azért volt igen nehéz, mert az ország középső részét ekkorra már a Habsburg császári csapatok birtokolták. Görgey ezért Komáromból a felvidéki bányavárosokon keresztül igyekezett kijutni az Alföldre. A fősereg nyomában jelentős osztrák üldöző csapatok haladtak, ugyanakkor a honvédség is feltölthette készleteit az érintett városokban. Folyamatosan zajlott a toborzás is, sok száz felvidéki szlovák és magyar is csatlakozott a forradalmi sereghez. A honvédek kelet, így Kassa felé való előretörését a szűk és meredek Branyiszkói-hágót megszálló és ott magát beásó Franz Deym osztrák tábornok igyekezett megakadályozni. Görgey a vakmerő Guyon Richárd ezredest bízta meg a hágó elfoglalásával. Az 1849. február 5-én lezajlott, véres Branyiszkói-csata végül fényes magyar győzelemmel járt: megnyitotta az utat Görgey serege számára a Hernád-völgybe, onnan pedig a Tiszához. A Tisza mögött egyesült honvéd seregek pedig kisvártatva megindíthatták a szabadságharc leginkább dicsőséges hadmozdulatát, a Tavaszi Hadjáratot.
A csatában a kb. 800 ellenséges osztrák katonán túl mintegy 200 magyar és szlovák honvéd halt hősi halált. Többen végül a környék katonai kórházaiban lelték halálukat.
A honvédeket több sírhelyre, tömegsírba temették, így többek a szepesváraljai temetőben nyugszanak. Katona Tamás szerint ez a legnépesebb branyiszkói tömegsír. A kiegyezést követően szép síemlék is készült a tömegsír fölé. Domborművén egy honvéd egész alakos ábrázolása látható, amint feltűzött szuronyos puskájával felfelé tör egy hegyoldalon.
Az emlékmű ma is megvan, de a csehszlovák impériumváltás után, sajnálatos módon, átalakították. Az emlékmű tetején a szabadságharc II. osztályú katonai érdemrendje látható, amiről felületes szemlélő könnyen gondolhatja, hogy a jelenlegi szlovák címerrel azonos. A honvéd csákóját fele méretűre formázták, az eredeti, magyar nyelvű feliratot levésték. Helyébe a következő, kegyeletet sértő feliratot vésették föl szlovákul: „Szlovák hősök emlékére, A Branyiszkó alól, akik idegen nemzet érdekeiért estek el a harcban.” Alighanem ezzel a méltatlan és pontatlan, nacionalista felirattal sem az itt nyugvó szlovák, sem pedig a magyar honvédek nem lennének megelégedve…