Felka települést szászok alapították 1245-ben. A nagy határú, rendkívül gazdag szepességi város a tizenhárom Lengyelországnak elzálogosított város egyike volt. 1945-ben Poprádhoz csatolták.
Temploma a 13. század hatvanas éveiben épült kora gót stílusban, egyeneszáródású szentéllyel, a nyugati oldalon hozzáépített toronnyal. A 14. század első felében szentélyét megnagyobbítva sokszögzáródásúvá alakították, hajóját rakott boltozattal fedték, amely két tízszögű oszlopra fut, így csarnoktemplom benyomását kelti. Az északi oldalon pedig egy kápolnát építettek hozzá.
Az építés idejéből való a szemöldökgyámos bélletes kapuzat, melynek belső oszlopfői jobb oldalon Ádámot, bal oldalon Évát ábrázolják. Többi oszlopfője szőlőleveles díszítésű.
A gótikus szentély zárókövei Isten báránya, illetve rózsafejdíszítést kaptak. Ugyancsak gótikus kőből faragott szentségháza tornyos díszítésű, bronz keresztelőmedencéje 1439-ből való. 1480-ban készült Szűz Mária-szárnyasoltára ma az esztergomi Keresztény Múzeumban látható.
A 15. században az északi kápolnát lebontották, és helyette hozzáépítettek egy kétszintes empóriumot. Ennek falán 1956-ban falfestményeket tártak fel, amelyek Krisztus szenvedéstörténetének jeleneteit ábrázolják.