Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye
2024. március 29.

Nécsey József postamester, régiséggyűjtő és múzeumalapító nyughelye

Nécsey József postamester, régiséggyűjtő és múzeumalapító nyughelye

Bars megye azon megyék közé tartozott, ahol a különféle korszakok emlékeinek kutatása és gyűjtése már az 1870-es években megkezdődött. A múlt emlékei után érdeklődő számos amatőr közül gyűjteményeikkel a verebélyi, majd tildi ügyvéd, Dillesz Sándor, valamint Nécsey József tűntek ki. Míg számos amatőr régész esetében életrajzukkal kapcsolatban csupán elszórt adatokra vagyunk utalva, addig Nécsey Józsefről (1842. augusztus 27.–1929. január 17.) szerencsére elhunytának évében barátja, Kriek Jenő a Bars különszámában emlékezett meg. A személyes benyomásokon túl Kriek a lévai múzeumba került iratok segítségével mutatta be Nécsey életútját és széles körű tevékenységét Bars megyében.
Nécsey József régi oszlányi nemesi család sarja volt, akinek már édesapja – Nécsey János – is szenvedéllyel gyűjtötte a régiségeket, amelyek között füstölő és régi oltárdísz is volt. Apja részt vett a szabadságharcban, majd hazatérte után gyermekei életútját igyekezett egyengetni. Öt gyermeke között József volt a másodszülött. A család anyanyelve ugyan német volt, azonban József később a szlovák, majd a magyar nyelvet is elsajátította. Alapfokú iskoláit Oszlányban és Németprónán végezte, majd Privigyén és Nyitrán a piarista gimnázium diákja volt. Felsőfokú képzésre Selmecbányára, a bányászati iskolába küldi apja, ahol szerzett képesítését azonban életében sohasem használta.
A geológiai terepszemlék során azonban a fiatalember felfigyelt a régészeti leletekre (eszközökre, szerszámokra) és vált ekkor a régmúlt korok emlékeinek szorgalmas archaeológus gyűjtőjévé. Ezen korai évei azonban még a szakmai útkereséssel telnek, így 1859-ben gyógyszerészgyakornok Trencsénbánban, ahol dr. Keőtől botanikát és florisztikát tanult.
A gyógyszerész pályának azonban egy baleset vetett végett, amely során a jeges vízbe esve megfázott és lábzsugorodást kapott. Hosszas pöstyéni kezelését követően lábra állt, azonban atyja ekkor már a postás pálya irányába fordította. Nécsey 1862. szeptember 16- án sikeres vizsgát tett Pozsonyban, majd több postán dolgozott.1863-ban a Matica által szervezett turócszentmártoni tudományos találkozóra rendelték postatisztnek a szlovák nyelv ismeretének köszönhetően. Itt ismerkedett meg a megye adminisztrátorával, Nemes Albert gróff al és tett szert fontos politikai és tudományos kapcsolatokra. Innen a Pest megyei Izsákra helyezik, ahol megismerkedik későbbi feleségével, Agárdy Ilonával, akit 1866-ban vett el. Itt mélyíti el magyar nyelvi ismereteit, majd rövid komáromi kitérő után vette bérbe 1869-ben a verebélyi postaállomást, ahol közel 44 évig postamesterként működött.
A postamesterség mellett azonban tovább gyarapította a családi hitbizományt és földek bérlésével, valamint a postai bevételek segítségével komoly jövedelemre tett szert, amelynek egy részét gyűjteménye gyarapítására fordította. Nécsey gyűjteménye azonban nem kizárólag régészeti leletekből állt, hanem néprajzi tárgyak és képzőművészeti alkotások egyaránt szép számmal voltak benne. Így például egy képvásárlás ügyében Simor érsekkel is felvette a kapcsolatot. Míg azonban a kortárs Dillesz Sándor gyűjteményének jó része, mintegy 1000 lelet az aranyosmaróti múzeum alapját képezte már 1894-ben, addig Nécsey gyűjteménye hosszas küzdelem után csak 1927-ben került Lévára a frissen alapított múzeum törzsanyagaként. Nécsey gyűjteménye ennek köszönhetően fennmaradt, azonban Dilleszé az elmúlt száz év során eltűnt, talán valamely nagyobb múzeumban lappang. Nécsey gyűjtőtevékenysége elsősorban a vármegyében volt ismert, mígnem Dilesz Sándornak, majd Divald Kornélnak köszönhetően országosan ismertségre tett szert.
A múzeum létrehozásának és saját gyűjteménye ottani elhelyezésének gondolata már az 1890-es években megérlelődött Nécseyben, azonban hiába próbált támogatást nyerni a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségénél, amelynek alacsony költségvetése nem tette lehetővé a múzeum létrehozását és fenntartásának támogatását.
Gyűjteményének a köz részére történő felajánlásánál szerepet játszott két fiának, Istvánnak és Lászlónak korai halála. Nécsey fiai halála után egyre komolyabban próbálkozott gyűjteményének állami kézbe adásával, amelyre azonban csak 1927-ben került sor. Nécsey József gyűjteménye, mint arra már utaltunk, nem csupán régészeti leletekből állt, hanem képzőművészeti, iparművészeti és néprajzi tárgyakból is. A gyűjtést már fiatal korában, tanulmányai idején kezdte meg és élete végéig folytatta. A gyűjteményéhez tartozó ásványtani kollekciót a lévai piarista gimnáziumnak ajándékozta, amely intézetnek tanulói voltak a fiai. Így a gimnáziumi értesítő szerint 1882-ban közel 400 darabos ásvány- és kőzetgyűjteménnyel gazdagodott az iskola szertára, majd a következő évben meteoritkővel és római érmekkel. A régészeti kutatásait elsősorban a Zsitva–Garam vidékén végezte. Sőt, saját maga is folytatott ásatásokat, így például 1893–1894-ben a vasútépítés nyomvonalába eső verebélyi lelőhelyeken, valamint a verebélyi Földvár területén 1896-ban.1894-ben Szombathy István és Ruffy Pál környékezték meg Nécseyt, hogy Dillesz gyűjteménye mellett az övé is Aranyosmarótra kerüljön. Nécsey végül csupán a verebélyi Köröspusztán kiásott bronzleleteit küldi Marótra, míg gyűjteményének többi részét Lévára szánta. Nécsey József éremgyűjteményéről tett említést Divald, illetve a gyűjteményhez tartozott egy 1500 kötetes könyvtár, amelyben a történelemtudományi, a filozófiai, államtudományi kötetek mellett természettudományi művek is szép számban voltak. 1927-ben, Kriek beszámolója szerint három teherautónyi múzeumi anyagot szállítottak Lévára.
Nécsey és fiai a helyi intézmények mellett azonban az országosakat is gyarapították ajándékozásaikkal. Az apa a Magyar Postatörténeti Múzeumnak küldött különféle postatörténeti emlékeket és tárgyakat. A Magyar Nemzeti Múzeum leltárkönyvében 1880-ban olvasható először a neve, amikor Csiffáron előkerült kőbaltát és agyag orsógombot ajándékozott a régészeti gyűjteménynek. Nécsey József a leletek beküldése mellett1880 novemberében fordult a Nemzeti Múzeumhoz, közvetítve egy Saari község határában kiszántott sír mellékletei ügyében, ugyanakkor egy XVIII. századi képről beszámolva. Neve majd ismét 1897-ben tűnik fel, amikor a Verebély környéki leletekről tájékoztatta több levelében a Nemzeti Múzeumot. Verebély régészeti kutatása a zsitva-völgyi vasút építésének köszönhetően kapott új lendületet 1893/1894-ben. Nécsey ekkor, felügyelve a földmunkákat, kisebb ásatásokat folytatott a vasút nyomvonalában, így a Földivár-dülő, a Sütteő-birtok és Paphegy-dülő területén, amelyekről a Barsi Ellenőr hetilap mellett, illetve annak nyomán az Archaeológiai Értesítő is beszámolt. Nécsey ekkor, mint arról a levéltáros és tanár Szombathy Ignác – a Barsi régészeti és történeti bizottság tagja – a Barsi Ellenőrben beszámolt, őskori telepnyomokat figyelt meg és az ásatásai során állatcsontokat, kőeszközöket és cserépedények töredékeit gyűjtötte össze.1896 júliusának közepén fordult Nécsey ismét a Magyar Nemzeti Múzeumhoz, tájékoztatva Hampel Józsefet megfigyeléseiről:

„Mélyen tisztelt Nagyságos Úr!

Régóta készültem Nagyságodat soraimmal felkeresni és a mi verebélyi ősrégi lelhelyekre kegyes figyelmit kikérni, de a hivatalos elfoglaltságom olyannyira valaimat nyomja, hogy alig vagyok képes annak egyedül megfelelni. De térek kegyes engedelmével röviden a tárgyhoz melytől Nagyságodnak közlést tenni ohajtok. – Verebély köröli lelhelyeket rég óta kutattam és mind egyikről van tudomásom hol minő nagyságban létezik, mind annyi sértetlen kivéve nehányat a mely a Zsitva völgyi vasúti munkások felnyítottak, e munka közben több lelhely nyittatott meg, és a megye megbizott ott lelt tárgyaknak összeszedéssel a Bars megyei muzeum részére, az összeszedés úgy történt, hogy bár minden tárgyat vagy magamnak kelett felkutatni és a munkásoktól bár csekély borravalóért megváltani – Leltározva átadtam a megye muzeumnak; a tárgyak mind kőkorszakból valók és igen érdekesek.
A többi lelhehelyek a hogy mondtam sértetlenek és mivel most a termés betakarítása után könnyen felnyíthatók és területenként szemügyre vehetők Nagyságod bölcs belátására bízom kérésemet, nem e méltóztatna azoknak átkutatását augusztus elején elrendelni, nagy költséggel nem volna az összekötve, Nagyságod vagy kiküldöttje szívesen látott vendégem a munkások 50–100 ft el sokat tennének, vannak 5 helyen tűzhelyek mind különböző egymástól a cserepekről ítélve, de az úgy nevezett földvárunk a hol a kincsások által kivájt gödrökből ítélem hogy minden egyes réteg más és más korszak felette érdekes és sokat ígérő! – Igen örölnék ha mi előbb a lelettek át kutatnák mivel, megye részéről halomás szerint a lelhelyeknek átkutatást elővesznek és ha az szakszerűen és figyelemmel nem lesz kiásva kárba vész. – Nemecsi földekben lévő törzshelyeken % mellékelt tárgyat találtam a díszítése primítív, pénznemnek vélem ha érdemes muzeumnak kérem megtartani. – Végül bocsánatot kérek, hogy mint Nagyságodnak régi tisztelő ismerőse fiamat ki Ngos Hermann Ottó úr folytán Pesten müködik, eddig be nem jelentettem, és szíves pártfogásába nem ajánlottam, de ismervén Ngod jóindulatát remélem hogy ezt rossz néven venni nem tetszik, ha csak szabadulhatok kiállításunkat megtekinteni lerandulok és engedelmével bátor leszek Ngodnál tiszteletemet tenni és fiamat bemutatni.
Magamat további szíves hajlamaiban ajanlván vagyok

Nagyságos Úrnak Alázatos szolgája

Verebely 1896 Juli 16

Nécsey József postamester”

Alig néhány hónappal később, 1896 decemberének végén pedig elsőként végzett régészeti ásatást a verebélyi Földváron, amelyről azonban a megyei lapok hallgatnak. Így sem a Bars, sem pedig a Barsi Ellenőr nem számolt be a kutatásról és annak eredményeiről.
Szerencsére fennmaradt Nécsey jelentése, amelyet a Nemzeti Múzeumnak küldött, valamint a múzeumnak ajándékozott leletekről a leltárkönyv adatai, illetve két tárgyról későbbi fényképek. Sajnos a közel harminc csont- és kerámialeletből ma már csupán egyetlen agyagkorong lelhető fel a múzeum raktárában.
A Verebély településtől délre elterülő Földvár/Fidvár a bronzkor kutatásában a nyitrai Régészeti Intézet és a frankfurti Römisch-Germanische Kommission együttműködésében 2007 óta folyó munkáknak és azok eredményeinek köszönhetően vált nemzetközileg ismertté. A geomagnetométeres vizsgálatok, valamint a hozzájuk kapcsolódó ásatások során egy kora bronzkori település házai, egy földvár szerkezete, valamint egy közelében található temető sírjai kerültek elő. Ettől keletre, délkeletre pedig egy, a vonaldíszes kultúrához tartozó település maradványait és jelenségeit figyelték meg, amely település árokkal volt körbevéve.
Verebély őskori emlékeinek és magának a Földvárnak a kutatása azonban sokkal korábban, még a XIX. század utolsó harmadában megkezdődött. Elsőként Dilesz Sándor hívta fel a fi gyelmet a verebélyi földvárra, illetve a település különféle részein előkerülő leletekre. Az 1876. szeptember elején Budapesten megrendezésre került VIII. Ősrégészeti és Embertani Kongresszushoz kapcsolódóan 1875-től kezdve Rómer Flóris élénk szervezőmunkát végzett, hogy a Magyar Királyság egyes részeiről régészeti térképek készüljenek, illetve ásatásokra, anyaggyűjtésre kerüljön sor. A megyei és köztük a verebélyi leletek a kongresszus alkalmából megrendezett kiállításon, illetve az ezen alkalomból készült vezetőben kerültek bemutatásra. Dillesz Sándor gyűjteményének legszebb és legérdekesebb darabjait a kiállítás első számú vitrinjében helyezték el. Ezek között számos csont és kerámia volt Verebélyről, amelyek legnagyobbrészt a Földvárról származtak.1896 decemberének végén Nécsey két napig ásatott a Földvár területén, az ekkor tett megfigyeléseiről a következőket írta Hampelnek:

„Mélyen tisztelt Nagyságos Úr!

M. év dec 30 és 31én két emberrel a verebélyi földvárnál egy ca 12 négyzetméterét felásatám a földnek tulajdonosa által, hogy a szük időben kis napszámot szerezzen, az ásatás eredménye érdekes; összes tárgyakat fiamnak küldtem, mellyeket Nagyságodnak bemutatja és adja át. Kérem azt mint Bars vm verebélyi földvár leletet tekinteni és esetleges ásatásra tájékozódás kedvéért tanulmányozni. – A földvár területe körülbelül 8–10 holdnyi lehet, csillag alaku fokai tarthatók, belseje körsáncz, közel hozzá lehet temetkezési hely, de az teljesen ismeretlen hol, belseje üres lehet kongása árulja el és azon állítás, hogy egy helyen behorpad a föld évek elött rozdalü fa dorongal nem értek fenekét, betömték. – A cserép edények legprimitívebtől fokozodva találhatók ott, csont tű, csont nyak és körbevágással és átlyukasztó helyel. A kis kövéső, béka teknöcske, agancskalapon hasonlót de átfúrva előbb adtam, a mi szinte földvárból került, kőkorszakra vall, az ezüst gomb később keletre de érdekes vasból csak egyetlen egy igen rozsdás kocsiszeget találtak. Bronzból semmit. –

Reménnyel hogy e lelettel, múzeumnak régészeti osztálynak kedveskedem vagyok

Mélyen tiszt nagyságos urnak

Alázatos szolgája

Nécsey

Verebély 1897 jan 17

Hampel József a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtár gyarapodásának negyedéves jelentésében emlékezett meg Nécsey ajándékairól: „Nécsey József úr ajándéka gyanánt a verebélyi őskori sáncból származó 30 agyag és kő régiség került a n. muzeum gyűjteményébe.” A verebélyi Földvár területén előkerült és Nécsey által a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott mintegy 30 leletből ma már csupán egy agyagkorong található meg az őskori gyűjteményben. Szerencsére két másik edényről fényképfelvétel maradt fenn a múzeum fényképtárában.
Ugyan az aktából hiányzik a válasz és a köszönőlevél, azonban ennek okát abban kereshetjük, hogy Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója köszönte meg az ajándékokat. E levél piszkozata a múzeum igazgatósági levéltárával együtt 1945-ben semmisült meg. Kriek Nécsey-életrajzában említést tesz Szalay Imre köszönőleveleiről, amelyek 1897-ből valók voltak és amelyekben a Földvárról származó leleteket, illetve néprajzi emlékeket köszönt meg. Ezek egyike, amely 1897. január 20-án kelt, szerencsére közlésre került és benne Szalay az elsőként beküldött leleteket köszönte meg. A leltárkönyvben leírt, ill. a fennmaradt fényképek alapján megállapítható, hogy a Nécsey által megmentett leletek kora bronzkoriak.

Nécsey József 1929. január 17-én hunyt el és a testvére, Dr. Nécsey Mihály örökségéből emelt családi kriptában nyugszik, ami a verebélyi szőlőhegyen található, ma egy étterem udvarán. Itt nyugszik fia a fiatalon elhunyt Nécsey István Bálint festőművész, madár- és lepkeillusztrátor, és László művészettörténész is. További gyermekei: Antónia, Béla, Ernő és Sarolta. Sarolta szellemileg visszamaradott volt, nem voltak gyermekei, míg Antónia Ausztráliába távozott. A többiek fiatalon és utód nélkül hunytak el.

Kategóriatemetők, sírkövek, sírhelyek
TelepülésVerebély [Vráble]
Besoroláshelyi
Létezéslétező
Állapotfelújításra szorul
GPS48.254647, 18.289849
Pontos helyszín, címSzőlőskert utca 1031/21 - Vinohrady 1031/21
Készítés időpontja1910 körül
Készíttető neveNécsey József
Létrehozóismeretlen
Készítés céljának ismert okakegyeletadás
FeliratCRYPTA / FAMILIAE / IOSEPHI NECSEY
Gondozását felügyeliismeretlen
Forrásinformációkhttp://epa.oszk.hu/03000/03018/00248/pdf/EPA03018_honismeret_2018_1_071-077.pdf *** https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9csey_J%C3%B3zsef *** https://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=5260
Rövid URL
ID28232
Módosítás dátuma2020. január 14.
verebely-necsey-jozsef (2)
verebely-necsey-jozsef (3)
verebely-necsey-jozsef (4)
verebely-necsey-jozsef (5)
verebely-necsey-jozsef (6)
verebely-necsey-jozsef (7)
verebely-necsey-jozsef (8)
verebely-necsey-jozsef (9)
verebely-necsey-jozsef (10)
verebely-necsey-jozsef (11)
verebely-necsey-jozsef (12)
verebely-necsey-jozsef (13)

Hibát talált?

Üzenőfal