Nécsey István Bálint festőművész, született 1870. febr. 12. Verebélyen (Barsm.); a gymnasiumot Nyitrán, Pozsonyban és Léván járta, hol egyik tanára buzdította a rovarok gyűjtésére és a festészetre. 1887-ben letette az érettségi vizsgát és kijelentette szülei előtt, hogy festő akar lenni, s Münchenbe ment, hol Hollósy Simon festőiskolájában művelte magát; időközben (1888 őszén) beiratkozott az ottani festészeti akadémiába, de ott csak félévet töltött. 1889 nyarán Párisba ment és 1890 elején beiratkozott az Académie Julianba. 1891-ben visszatért Verebélyre, hol többnyire a természet után dolgozott, lepkéket, madarakat festett. 1892–1893-ban az önkéntesi évét Esztergomban szolgálta; itt is festett és gyűjtötte a lepkéket. Mint tartalékos hadnagy tért haza s ismét lepkéket festett; néhány lapot a m. t. akadémiához is beküldött azon ajánlattal, hogy lepkekönyvet ír és ahhoz ábrákat fest, de az akadémia csak buzdította a munka folytatására. Egyéb képeivel sem volt szerencsés, mert a budapesti műcsarnokba kiállításra beküldötteket visszautasították. Ekkor (a breznóbányai születésű) Herman Ottóhoz fordult pártfogásért, a ki bemutatta a lepke-képeit a természettudományi társulatnak, dicsérettel halmozván el tehetségét; a fiatal festő nevét így ismertté tette s őt Budapestre hívta; adott és szerzett is neki munkát. 1895-ben együtt beutazták a Hortobágyot, hol Nécsey ethnographiai rajzokat készített, melyeknek egy része az 1896. kiállításon közszemlére is ki volt téve és Herman Ottónak Ős foglalkozások cz. munkájában 1898-ban megjelent. A földmívelésügyi miniszter megbízta őt a Chernel Istvánnak Magyarország madarai cz. művéhez az illustratiók és színes táblák elkészítésével. A munka két vaskos kötetében meg is jelentek azok 1899-ben 40 színes táblán és szövegrajzokban. Ekkor komolyan foglalkozott a madarak tanulmányozásával és egyik-másik madárképe külföldön is feltünést keltett. Megkedvelte továbbá az ethnographiát és kutatásainak eredményét közzé is tette; e mellett illustrálta 1899-ben a gróf Zichy Jenő harmadik ázsiai utazásáról kiadott munka első kötetét; majd Biró Lajos új-guineai ethnographiai tárgyait rajzolta és Jankó János balatoni néprajzi tanulmányaihoz készítette a rajzokat. 1901 tavaszán követte Posta Béla meghívását Kolozsvárra, a ki őt a Zichy-féle utazási műnek általa irandó régészeti része illustrálására megnyerte. Nécsey tudományosan is foglalkozott a lepkészettel; terve volt, hogy megfesti és leírja az összes palaearcticus lepkéket; bele is fogott a munkába s ennek általános része, valamint a különös résznek töredéke megvan kéziratai közt. 1901. decz., állítólag egy hölgy kivánságára, a ki iránt nagyon érdeklődött, Münchenbe utazott, hol két hónapot töltve, «Nagy Babylon» czímű festményén dolgozott. 1902. márcz. 4. morphiumot ivott s az ebből eredt betegségében a kórházban márcz. 26. meghalt Münchenben.
Földi maradványai a verebélyi családi kriptában nyugszanak.

Czikkei a Rovartani Lapokban, az Ethnographiában (1900. A gyapjúguzsaly és orsója, Felsőmagyarországi merítőedény, Vászonsimító üveg, Az ingcsatt, 1901. Egy állatpör, A končjár).
Munkája: Zárszó «A magyar halászat eredete» vitájához. Bpest, 1901. (Jankó Jánossal együtt).