Pristyák Neit fehérmárvány sírkövén a felirat megkopott, kovácsoltvas kerítése megrozsdásodott, magát a sírt fagyalbokrok nőtték be. Elhalálozásáról az Esztergom című folyóirat 1897 augusztusában így tudósított: “Pristyák Neit esztergomi tiszteletbeli kanonok és verebéiyi esperes-plébános hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után életének 59. évében elhalálozott. A boldogult Bars vármegye közéletében jelentékeny szerepet vitt. Hivei, kiket 30 éven keresztül gondozott, benne legjobb atyjukat, az egyházmegye pedig egyik legpéldásabb és legbuzgóbb papját vesztette el. Haláláról a következő gyászjelentést vettük:
Pristyák Antal a saját és kiterjedt rokonsága nevében megtört szivvel jelenti, hogy öcscse nagyságos és főtisztelendő Pristyák Neit ur esztergom-főegyházmegyei c. kanonok, verebélyi esperes-plébános, Barsvármegye törvényhatósági bizottságának tagja f. hó 8-án délután 1/ 2 3 órakor, életének 59-ik, áldozó papságának 32-ik évében hosszas szenvedés után, a halotti szentségek felvétele után jobb létre szenderült. A megboldogult hült tetemei f. hó 10-én d. e. 10 órakor fognak a helybeli r. kath. sírkertben örök nyugalomra helyeztetni; az engesztelő sz. mise pedig ugyanaznap fog a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt Verebélyen, 1897. évi augusztus 8. Áldás és béke poraira!