Az emlékmű felállításának története
(Írta és az 1930. október 5-én tartott felavatási ünnepen előadta Anda Károly szoborbizottsági elnök)

A világháború még szedte szaporán a maga áldozatait, még folyt a vér és a könny, még tartott a szenvedés, de a reménység, ez a jótevő angyal, amely a legnehezebb napokban sem hagyja el az embert, ott élt szívünkben, és mi hittünk, vártunk, hogy vége lesz már egyszer a nagy világégésnek.
Éppen ezért az 1916. év augusztus hó 22-én községünk képviselőtestülete Haulik György indítványozására elhatározta, hogy hősi halottaink emlékére részint gyűjtés, részint a községi pénztár hozzájárulásával egy emlékművet állít.
1918. február 15-én megválasztatott a szoborbizottság, a gyűjtés megkezdődött, amelynek eredménye kb. 4.000.- korona volt.
Az államfordulat után egy időre szünetelt az emlékmű felállítását célzó mozgalom. Közben a takarékpénztárban elhelyezett 4.000.- korona 34%os veszteséget szenvedett.
1925. év augusztus 25-én a község képviselőtestülete többek indítványára elhatározta, hogy a megkezdett munkát tovább folytatja, és a hősök emlékét meg fogja örökíteni.
E munka keresztülvitelére 32 tagú szoborbizottságot nevezett ki. A szoborbizottság 1926. év január 5-én tartotta első gyűlését, amikor szabályosan megalakult, és tagjai között példa- és buzdításképpen gyűjtést rendezett 4.660.- korona eredménnyel.
A község lakói közt végzendő gyűjtés munkáját a községi elöljáróság vállalta.
A gyűjtéshez szükséges engedély kiadása azonban nagyon lassan ment, míg végre 1927. március 2-án kelt végzésével a járási hivatal 1091/1927. sz. alatt megadta az engedélyt. 1927. június közepén kezdődött meg a gyűjtés, amelynek eredménye lett készpénzben 10.000.- korona, kötelezőkön 4.620 – korona, a régi gyűjtéssel, a szoborbizottság adományával és az időközi kamatokkal együtt lett 22.480.- korona.
Közben az emlékmű tervei is elkészültek, és bár a szükséges pénzösszeg nem volt együtt, a szoborbizottság elhatározta, hogy az emlékművet olyan kivitelben készítteti el, amely méltó lesz Farkasd község népességéhez és a 198 hősi halott emlékéhez. A beérkezett tervezetek közül a szoborbizottság Ivány Ferenc deáki ref. ig. tan., községünk szülötte által készített tervezetet fogadta el, mint legmegfelelőbbet. E tervezet alapján Fischer Ernő vágsellyei kőfaragó (szobrász) bízatott meg az emlékmű elkészítésével. 1928. május 21-én kötöttük meg a szerződést Fischer úrral 48.500.- korona árban az alapozás, kerítés, betűk és szállítási költségek kivételével.
A községi képviselőtestület az emlékmű felállítására e helyen készséggel adta át a szoborbizottság kérésére ezt a díszes helyet.
Az emlékművet körülvevő kerítést Tothpáter Sándor vágsellyei műlakatos vállalta el árlejtés útján 5.000.- koronáért.
Az emlékmű elkészülvén, a felállításához szükséges engedély iránti kérvényünket a járási hivatalhoz benyújtottuk. Az engedély egy pontja bizonyos kifogásokat emelt az emlékmű egy része ellen. Ezt a pontot, mint a szoborbizottság elnöke dr. Baranyai Vince vágsellyei ügyvéd úr közbenjöttével megfellebbeztem. A fellebbezés eredménnyel járt, és az Országos hivatal kívánságunk szerint engedélyezte az emlékmű fölállítását 1930. évi május 12-én kelt 8126/14/1930. sz. engedélyével.
Az emlékmű összes költsége kitesz 75.000 koronát, amely összeg adományokból és gyűjtésből lett fedezve.

A Hősök emlékoszlopa
A világháború hősi halottainak emlékműve a község főterén áll. Hét méter magas, előbb négyszegletben, majd oszlopszerűen felfelé keskenyedő, zöld fűvel borított halomból kiemelkedő három lépcsőzetes sziléziai gránitoszlop; tetejében kiterjesztett szárnyú „Turul”, az előlapon dombormű, tört ágyúkerékre hanyatló idősebb elesett honvéd: az apa; mellette rohamra induló fia.
A Turul és dombormű bronzöntvény.
Az emlékoszlop alján négyszögben 4x95x125 cm méretű csiszolt sziléziai feketegránit-tömbbe vésve 198 magyar hősi halottnak neve, arany betűkkel.
Az emlékmű tervezete, valamint a Turul és a dombormű elgondolása és gipszmintázata Ivány Ferenc deáki ref. ig. tanítónak, községünk szülöttjének alkotása. A technikai kivitel Fischer Ernő vágsellyei kőfaragó-mesteré. Az emlékoszlopot ízlésesen készített, erős művű díszes vaskerítés veszi körül; Tothpáter Sándor vágsellyei műlakatos munkája.
Az emlékmű ünnepélyes fölavatása 1930. október 5-én történt községünk, valamint a szomszédos községek lakóinak részvételével, mintegy 5000 főnyi tömeg jelenlétében. Az ünnepélyen megjelentek: Jankovics Marcell dr., a pozsonyi Toldy-Kör elnöke, aki az ünnepi szónoklatot tartotta, Richter János magyar nemzetipárti szenátor, dr. Alapi Gyula tartománygyűlési képviselő, Koczor Gyula magyar nemzetipárti ügyvezető-igazgató, Jandly Döbrentey Sándor nyugalmazott főszolgabíró, Kúthy Géza, a „Hanza” elnöke, Tóth Kálmán deáki ref. esperes-lelkész, Sándor Benő negyedi, Kalitza László zsigárdi, Dukon Béla perbetei ref. lelkészek, Kocsis Árpád királyrévi r. kath., Ivány Ferenc deáki, Szőcs Kálmán zsigárdi ref. ig. tanítók, Morvay Jenő magyar nemzetipárti titkár, Kardos Győző ker. szoc. párti titkár, továbbá a járási hivatal képviselője és még számosán mások.
Az ünnepély befejezte után 100 terítékes díszebéd volt a Szövetkezet nagytermében.
A felavatási ünnepélyről hosszabb cikkekben emlékeztek meg az összes magyar lapok: a Prágai Magyar Hírlap, Híradó, Barázda, Magyar Néplap, Érsekújvár és Vidéke, Komáromi Lapok, Csallóközi Lapok, Hanza stb., valamint több magyarországi lap is.
Az emlékmű alapzatában pergamenpapírra írva a következő emléksorok vannak elhelyezve:
A Szentháromság egy örök Istennek nevében!

Kelt Vágfarkasdon, az Úr 1929-ik (egyezerkilencszázhuszonkilencedik) esztendejének június havában.

Késő Utódok! Kiknek kezetekbe akkor kerül ez írás, mikor a kemény kő elporlad, mikor az emberi kéz erősnek, állandónak hitt művét megemészti az idő vasfoga, kegyelettel álljatok meg e helyen, mert szent hely ez: emlékezetnek megszentelt helye. Mi, akik az 1914-1918. évi nagy világégést túléltük, áthatva azon eszmének megértésétől, hogy csak az a nép érdemes az életre, amely nagyjait, hőseit meg tudja becsülni, mikor a nagy viharnak, a világháborúnak sok dicsőséget, de még több szenvedést és veszteséget hozott sötét felhői elvonultak fejünk felől, az itt felállított és Vágfarkasd község közönségének közadakozásából létesített emlékoszloppal óhajtottuk hálánkat leróni, igaz megbecsülésünket kifejezni ama 198 Hős iránt, akik községünk lakosai közül életüket és vérüket áldozták a legdrágább kincsért: a Hazáért.
Ti már a történelem távlatából tisztán látjátok, (a mi szemeink előtt még setét homály borong), vajon eme Dicsők vére hullása nem volt-e hiábavaló áldozat és a mi sok bánatunk, könnyhullatásunk, lelkünknek sok-sok keserűsége nem volt-e reménytelen vetés a jövő számára?
Ha ezekből áldás fakadt és egy szebb és jobb kor derül fel Reátok: bizonyára boldogok lesznek ők is, mi is sírunkban.

A szoborbizottság
A vágfarkasdi hősök emlékét megörökítő szoborbizottság névsora:
Anda Károly elnök, Csiffáry Géza alelnök, Haulik György pénztáros, Trebaticky Bálint jegyző, Pap K. Árpád ref. lelkész, Heródek Antal dr., r. k. esperes, Osztényi József ref. ig. tanító, Jónás Ferenc r. k. ig. tanító, Anda István községi bíró, Molnár Gyula, Perecz Gyula,
Nagy Károly, Both István, Tóth Károly, Szőcs István, Iván Károly, Deák Ferenc, Deák Lajos, Iván Zsigmond, Takács Kálmán, Svéda István, Czibula János, Kürthy Dániel iparosköri elnök, Tóth István tűzoltó-főparancsnok, Hornyik Mihály önképzőköri elnök, Takács István I. tem. egyesület elnöke, Baranyai Sándor római II. tem. egyesület elnöke, Fischer József, Singer Károly, Körös István, Fiala Alajos, Czibula Ferenc, Liptai Lajos.

Az I. világháborúban elesett 198 farkasdi hős emlékművének felújítása
Az önkormányzat 2000. február 17-én megtartott ülésén a Magyar Koalíció Pártja Helyi Szervezete kilenc képviselőjének nevében Szőke László képviselő javaslatot tett az emlékműnek és a környezetének a felújítására.
Javasolta továbbá az 1931-ben kiadott „Az 1914-1918. évi világháború vágfarkasdi hősi halottainak Emlékkönyve” bővített újrakiadását és a felavatás 70. évfordulója alkalmából egy ünnepély megszervezését. Az elképzelések megvalósítására „évfordulós szoborbizottság” létrehozását kérte. Az önkormányzat a javaslatot egyhangúan támogatta és a bizottságba Iván Gyula polgármester-helyettest, Czibula József polgármestert és Restár Jánost jelölte ki.
A háromtagú bizottság rögtön elkezdte a szervezést. Beindították a lakosság körében a gyűjtést, és közmunkával elkezdődött a főtér tereprendezése.
A szobor felújítására és a bronz dombormű hiányzó részeinek az elkészítésére Lipcsey György szobrászművészt kérték fel, aki a munkálatokat május 30-ára 50.000.- Sk ellenértékben a bizottság megelégedésére befejezte.
Az emlékkönyv kiadásával Balázs F. Attilát, a pozsonyi székhelyű AB-ART Kiadó igazgatóját bízta meg. A bizottság a 300 fűzött és az 50 táblás kötésű példányt 39.500.- Sk ellenében augusztus folyamán átvette.
Az emlékünnepély és az ünnepi istentisztelet időpontját 2000. október 1-jén 10 órára tűzte ki.