Az építési vállalkozó Jakab-fivérek, Árpád és Géza 1899-ben építették saját házukként az apjuktól örökölt telken, az egykori városfalon kívül, a Malomárok partján. A családot nem sorolják a kor kiemelkedő építészei közé: Gerle János A századforduló magyar építészete (1990) nem szentel nekik külön címszót, s a kassai palotán kívül mindössze két alkotásukat említi, a budapesti Érmelléki utca 9. szám alatti villát (1914) és a szakolcai r. k. főgimnáziumot (1911). Ennél azért több munkájuk is volt Kassán, ahol saját téglagyárral rendelkező építési vállalkozókként részt vettek a Schalkház szálló, a Pártos Gyula tervezte szecessziós polgári iskola, vagy az eklektikus Hadtestparancsnokság kivitelezésében, s a család Budapestre költözése után (1908) ők tervezték a budai hegyvidéken a virányosi tisztviselőtelepet is.
Ugyanakkor a háznak több olyan vonása is volt, amely kezdettől fogva felkeltette a helyi közönség figyelmét. Az egyik, hogy a Jakab fivérek megszerezték és beépítették palotájukba a Schulek Frigyes által nem sokkal korábban restaurált középkori székesegyház leselejtezett faragványait, ezáltal sok száz éves pedigrét adva a századfordulós villának. A másik, hogy a velencei gótikus stílusban épült palota, amelynek reprezentatív hátsó homlokzata előképeihez hasonlóan a helyicanaléra, a Malomárokra tekintett, igen festői látványt nyújtott a polgárság pihenő- és szórakozóhelye, a városi park felé vezető út kezdetén. A helyi képeslapkiadás bőven ki is aknázta ezt, hangsúlyosan „Jakab Árpád műépítész palotája”-ként mutatva be a neogótikus magánházat.
Az épület harmadik, története szempontjából meghatározó vonása pedig az volt, hogy homlokzati tornya hangsúlyosan a millenniumra épült budapesti „Vajdahunyadi vár” négy fiatornyos baloldali kaputornyát másolta, amelynek képét ekkoriban, az ünnepségek után képeslapok ezrei terjesztették országszerte. A nyilvánvaló kapcsolat a Hunyadi család ősi fészkével különösen jelentős lehetett Kassán, amelynek hagyományában és önképében Mátyás király fontos szerepet játszott: számos alkalommal járt a városban, s adományaival nagy mértékben hozzájárult a székesegyház befejezéséhez, amelynek jobb oldali, róla elnevezett tornya az ő címerét viseli. Sokatmondó ugyanakkor, hogy ilyen torony Vajdahunyad eredeti várában nem található: Jakab Árpád nem az eredeti műemléket, hanem annak közismert romantikus reprezentációját kívánta másolni romantikus magánpalotáján.
Minden bizonnyal ez a kapcsolat is szerepet játszott abban, hogy 1943-ban, amikor Kassa város emléket akart állítani a számukra oly meghatározó uralkodó születésének 500. évfordulóján, az akkor még mindig magántulajdonban lévő Jakab-palota Hernád sor felőli főhomlokzatán állították fel azt, s az utcát ez alkalomból a sokkal fenségesebb Mátyás király körútnak nevezték át.
Az ilyenformán városi nevezetességgé vált ház hamarosan további, noha nem várt történelmi jelentőségre tett szert. Amikor a Vörös Hadsereg a nagy felvidéki városok közül elsőként Kassát foglalta el, s világossá vált, hogy Szlovákiára nem az utolsó előtti német csatlós, hanem a Hitler által feldarabolt mártír Csehszlovákia szerepét osztják ki, Edvard Beneš ebben az épületben tartotta az új csehszlovák kormány első ülését, s itt adta ki a hírhedt kassai kormányprogramot, amely deklarálta a csehszlovákiai németek és magyarok kollektív bűnösségét. Az eseményre mindmáig tábla emlékeztet a ház falán a Mátyás-emlékmű pandantjaként, s a szlovák nyelvű idegenvezetők is többnyire ezt a történelmi szerepét emelik ki.
A háború után a házat államosították, s ilyenformán nemcsak szimbolikusan, de a gyakorlatban is a város középületévé vált. Földszintje központi házasságkötő terem, emeleti nagyterme a kassai polgármester tárgyalóterme lett. Ezen kívül helyet kapott még az épületben a vasmunkások klubja is. 1968-ban a szocialista várostervezés jegyében a Malomárkot kiszárították, s helyén négysávos autóút fut az épület tövében, a város szívén keresztül.
A Jakab-palota azonban jogilag máig magánház maradt. A házat az építtetőtől 1908-ban megvásárló Barkányi Hugó örökösei mindmáig pert folytatnak tulajdonuk visszaszerzéséért, míg a város, érthető módon, nem kívánja visszaadni a műemlék palotát. Ami a per kimenetelétől függetlenül is jelzi, hogy az egykori magánház száz éves története során milyen mértékben a város középületévé és identitásának egyik jelképévé vált.