Zsérén az 1977-től működő tájházat – mely a régi üzlet oldalszárnya, illetve a kereskedő lakása melletti részen kapott helyet – 2013-ban egy újonnan kialakított tájház váltotta fel. A régi falumúzeum épülete statikailag olyannyira meggyengült, hogy szükség volt egy másik épületre. Így jött a gondolat, hogy egy régi, 1928 körül épült lakóházat vásároljon meg a község önkormányzata.
Első lépésként, Bencz Ilona felügyelete mellett – felhasználva a régi tájház anyagát – felújították a lakóház padlóját, vakolatát, felépítették a siskót (kemence), ezzel is törekedve arra, hogy a ház az eredeti állapotát mutassa. A kőműves- és asztalosmunkák befejeztével a hagyományőrző csoport tagjai tették rendbe a házat és az udvart, rakták össze a tárlatot. A meglévő kútból gémeskutat készítettek. A kaput egy régi zsérei kapu alapján készítették hagyományos vasalatokkal, az épület előtt álló villanyoszlopot is áthelyezték, hogy a ház környezetét ne csúfítsa.
Az épületbe belépve a pitarban találjuk magunkat, ami a konyha szerepét is betöltötte. Itt található a vízpad, amelyen virágos kanna és kondé (vödör és bögre) található. Egykor a kútról behozott vizet tartották bennük A pad alatt a kannákat tárolták, melyben a tejet szállították és itt tárolták a mosófákat is.
A konyharész nyitott kéményében füstölték disznóvágás után a kolbászt és szalonnát a régiek. Ide nyílik a siskó ajtaja, mellette a kenyérhányólapát, a pemete (ezzel húzták ki a parazsat a kemencéből) és a szivanó (sústyát – kukoricacsuhé – kötöttek a bot végére és azt bevizezve használták seprűként a kemence takarítására). A konyha további felszerelése a trajfúz (vasállvány a forró fazéknak), a zsufanya (merőkanál), fazekak, tányérok, köcsögök és a cseréptálak, melyekből közösen evett a család. Itt található egy dróthálóval összefogott, mintegy 10 literes cserépbödön, melyben a szilvalekvárt tárolták és egy régi hurkatöltő, valamint köpöllő (vajköpülő) is.
A hátsó szobában helyezték el a rokkát, a guzsalyt, a motollát és egy eredeti állapotú, használható szövőszéket. Megtekinthető itt a szuszák (szuszék, tárolóláda), valamint a pocok (csipkeverő párna) is.
A tisztaszobába került a siskó hasa és a menyasszony vetett ágya. A csecsemőket pólyába tekerve a bölcsőben vagy siskó felett látható hintában ringatták álomba régen. A szoba berendezése – korabeli asztal és szék, a megfelelő szögbe állított tükör, ahol az asszonyok a fejketőt (főkötő) igazították a fejükre, ruhatároló fiókos láda, amelyben a ruhát tárolták – mind-mind a múlt század elejét, első felét idézi. A bútorok mellett egy próbababán megtekinthető a zsérei fiatal menyecske viselete és néhány használati eszköz: faszenes vasaló, de a vasalófa is (göröngyös fadarab, amivel szapulás után egyenesítették a ruhaanyagot) és egy Singer masina.
Az épülethez hozzáépült a leeresztő sopa (fészer), ahol a mezőgazdasági munkavégzéshez szükséges eszközök kaptak helyet: a szekér, két szecskavágó, melyek közül a régebbivel még mindent kézzel vágtak, az újabb változatú már kerékkel hajtott. Látható a tehenek befogásához használt járom és a lovak befogásához használt eszközök, favella, fagereblye és a gabona forgatásához használt falapát is. Megtekinthető a tyiló (tiló, kendertörő eszköz) és fűső (kenderfésű), a mosóteknyő és egy régi fa szőllőprős (szőlőprés). A községre jellemző használati eszközök és viseletek gyűjteményét szeretettel őrzi és gondozza Bencz Ilona. Ő fogadja és kalauzolja a sok-sok érdeklődő vendéget is, akik ellátogatnak a tájházba.