“1994-ben emlékeztünk meg a „Dorogi nyilatkozat“ 2. évfordulójáról (Dorog Zsére testvértelepülése). Erre a nyilatkozatra reagált a mi községünk is a „Zsérei nyilatkozattal.“ Ennek szellemében kezdeményeztük Szlovákiában a többség-kisebbség közötti párbeszéd mielőbbi megkezdését, és ennek jegyében 1994. szeptember 10-én volt a Zsérei Szent Miklós templom téren a Reménység emlékműnek ünnepélyes avatása. Az emlékmű a szlovák-magyar megbékélést hirdeti. A rendezvény szervezői Dr. Bezányi László mérnök és Maga Ferenc mérnök voltak. Az ünnepi szentmisén felszentelték az új zsérei jelképeket.
1995-ben kétszer is volt koszorúzás az emlékműnél. Az elsőt júliusban a Honismereti kerékpártúra resztvevői tartották a vasárnapi ünnepi szentmise után, rövid kultúrműsorral összekötve. A második alkalom az első évforduló napján, szeptember 10-én volt. A vendégek közül megemlítem Baros Jenőt, Magyarország Szlovákiai Nagykövetét, Bauer Editet, parlamenti képviselőt és Bauer Győzőt, a Csemadok OB elnökét. Magyarországról Dorog város küldöttségét a város polgármestere vezette, itt voltak a Balaton környéki falvak polgármesterei, akik barátságuk jeléül egy fát ültettek el az emlékmű közelében.
1998 szeptemberében fogadtuk Papkeszi és Dorog küldöttségeit a Reménység emlékművének koszorúzási ünnepségén, ahol köszönőleveleket adtak át községünk azon polgárainak, akik sokat tettek annak fejlődéséért, hagyományai megtartásáért. Ezen első alkalommal a három átadott oklevél közül kettő post humus volt, ezeket az elhunytak családtagjai vehették át. Elsőként Simek Vilmos néhai kántortanító, majd Bencz Károly egykori Csemadok titkár sok évi kulturális tevékenységeiket jutalmazták, majd Vanyo Gergely bácsi vehette át az elismerő oklevelet, mint a zsérei énekkar alapító tagja és egykori vezetője.
1999 szeptember 11-én volt a koszorúzási ünnepség a Reménység emlékműve felállításának 5. évfordulója tiszteletére. Folytatva az elkezdődött szép szokást, hogy az ünnepség keretén belül megemlékeznek azon lakosainkról, akik valamilyen módon elősegítették községünk fejlődését. Ebben az évben három pedagógusnak adományoztak elismerő oklevelet. Első jutalmazottunk Kozla Márta volt, az óvoda sokéves igazgatónői munkájáért és az önkéntes kulturális tevékenységéért (névadók, évfordulók, …). A másik két megjutalmazott fiatal házasként került községünkbe. Kovács László és felesége Zsuzsanna a 70-es években szervezték községünk kulturális életét.
2002. augusztus 9. és 11. között rendezték meg a 3. Zoboraljai regionális napokat. Ebben az évben községünket érte a megtisztelés, hogy Kolon és Nyitragerencsér után megszervezze a rendezvénysorozat befejező részét. A szentmise után vette kezdetét a Megbékélés nap-i ünnepség, amelynek keretén belül emléklapot adtak át Gál Lászlónak, községünk nyugállományba vonult egykori polgármesterének 70. születésnapja alkalmából.
Tíz év telt el azóta, hogy községünk is csatlakozott a Dorogi Felhíváshoz, mely szerint a 2. világháborút lezáró Győzelem napját a Megbékélés Napjaként tiszteljük. 2004 szeptember 12-én volt megtartva a Reménység emlékműnek koszorúzása. Többek között az ünnepségen részt vettek a Dorogi és Papkeszi küldöttségei is. Ez alkalommal most is három emléklapot adtunk át. In memoriam jutalmaztuk meg Bencz György munkáját a Csemadok szervezetében, az énekkarban és a hagyományőrző csoportban. Következő jutalmazottunk Maga Ferenc mérnök volt, aki községünk lassan már feledésbe merülő szokásait színre vitte és népszerűsítette. Több éven át vezetője volt a folklórcsoportnak. Harmadik jutalmazottunk Dr. Simek Viktor karnagy és festőművész, aki nagyban hozzájárult nemcsak községünk, de az egész Zoboralja megismertetéséhez, népszerűsítéséhez. Az általa vezetett énekkarok figyelemreméltó helyezéseket, minősítéseket érnek el. Zoboralja népviseletének művészi ábrázolásával több mint 30 éve foglalkozik. Képei 1976-tól jelennek meg különböző kiállításokon nagy sikerrel.
2009-ben, az emlékmű 15 éves évfordulóján, a szentmise után koszorúzásra került sor, ahol a polgármester emléklapokat nyújtott át Gonda Györgynek – az emlékmü elkészítéséért, Kovács Lajosnak – a települések közötti kapcsolatok kiépítéséért és fenntartásáért, Simek Veronikának és Bezáni Lászlónak – községünkben végzett sokéves aktív tevékenységükért.”