Diószeget a dokumentumok 1252-ben IV. Béla oklevelében említik először, de régészeti leletek alapján bizonyítható, hogy már az 1. és a 4. század közötti időszakban kvád település volt. Temploma együtt fejlődött a kereszténység terjedésével, lakosságát nem kímélte a történelem kegyetlen alakulása. Először 1332-1337-ben szerepel az okmányokban a templom Pál nevű plébánosa. Az esztergomi korabeli dokumentum a kismácsédi templomot már a diószegi templom filiális templomaként említi.Tehát a diószegi templom ezidőtájt már a plébánia templom szerepét töltötte be. Az akkori Szűz Mária-templomot a török pusztította el. 1633-ban a lakosságában megfogyatkozott, ám hitben hű maradt diószegiek felépítették a mostani templomot. Templomukat csaknem 60 évig építették. Az eredeti templomnak csak a toronyrésze maradt meg, a templom fekvése kelet-nyugat tájolású volt. A hozzáépített részt már az utca fekvéséhez, a főút irányához alkalmazták. Ezért is oly érdekes formájú a templom épülete. A nagydiószegi plébániához már emberemlékezet óta mindig két templom tartozott. Nagydiószeg volt az anyaegyház, a mater, és az anyaegyházhoz tartozott a Kismácséd leányegyház, filia, továbbá Ujhely puszta és Gyarmat község, a mai Kisdiószeg. Újhely pusztának és Kisdiószegnek nem volt temploma.
A templom múltja
Illyés István esztergomi kanonok 1695. február 2-án írt Canonica Visitatio-jában megjegyzi, Diószeg községnek több, mint hatvan éve új temploma van. A községben az első templomot valószínűleg a klarissza apácák építették. Az apácáknak a községben kolostoruk volt, és a plébániatemplom egyúttal a kolostornak a temploma is volt. Ez a templom elpusztult vagy a háborúk viszontagságai, vagy pedig tűzvész semmisítette meg. A klarisszák feloszlatása után a község a vallásalap tulajdonába ment át, és a vallásalap 1786-ban a templomot felépítette. (…) A klarisszák templomából csak a torony maradt meg. A torony körülbelül 1620-ban épült. A régi templom, a torony mai állása mellett arra enged következtetni, hogy kelet-nyugati irányban volt építve. Az 1786-ban a vallásalap által épített templom hajója délkelet-északnyugat irányban lett felépítve és a templomtornyot a szentély mellé építették.
A templom belseje
A templom falai égetett téglából vannak, mennyezete gerendás volt. 1897-ben gróf Zichy József patrónus ezeket a gerendákat leszedette, és a mennyezetet simává alakíttatta. Hajóban a szentély feletti falon állott a patrónus cimere, 1926-ban, a festés alkalmával a címert eltávolították, és helyére ezt a felírást festették ,,Az én házam az imádság háza.” A templom padlózata a szentélyben négyszögletes márványlapokkal van fedve. A hajó padlózatát a szentélytől a padsorokig és a két padsor között a főbejáratig ugyancsak négyszögletes márvány lapokborítják, kétoldalt és a padsorok végétől a templom hátsó faláig a padozatot beton fedi. Berendezés A leckeoldalon állt a keresztoltár, amely ugyancsak fából készült. Ezt az oltárt a hívek, a rajta elhelyezett Jézus Szíve-szobor után Jézus Szent Szíve-oltárnak nevezik. A Jézus Szent Szíve-oltár aljában van elhelyezve a szent sír. Az egész oltárt és a szent sírt 1926-ban a templom kifestése alkalmával a helybeli fogyasztási szövetkezet megjavíttatta és átfestette. A templomnak az ősidőktől kezdve, amint ezt a legrégebb Canonica Visitatiok is bizonyítják, három oltára van. A szentélyben áll a főoltár, a templom hajóban, a szentéllyel párhuzamosan a két mellékoltár van elhelyezve. A főoltár fából készült 1908-ban, Nagy Miklós és neje, Kovács Piroska készíttette. Az evangéliumi oldalon Szent Mihály arkangyal oltára van. A hívek a rajta elhelyezett Mária-szobor után Mária-oltárnak nevezik. Ez az oltár is fából készült. Szintén itt áll a Szentolvasó Társulat oltárszerű emelvénye, melyet az Olvasó Társulat készíttetett. Ugyancsak itt van elhelyezve a fából készült szószék. Hátul, a padsorok mögött két oldalt, egymásnak szemben állnak a fából készült gyóntatószékek. A bejáratnál kétoldalt a állnak a kőből faragott szenteltvíztartók. A szentélyben a főoltáron kívül a keresztút és a két keményfából készült pad van elhelyezve. A templom falain kis polcokon különböző szobrok állnak. A leckeoldalon oltárszerű emelvényen áll a Fájdalmas Szűzanya szobra, melyet Varjú Szilveszter és neje ajándékozott a templomnak. A templomhajóban két sorban állnak a padok. Mindkét oszlopban 12-12 darab keményfából készült pad van elhelyezve. Mindkét oldalon az első hat padot szép faragás díszíti. A többi padok faragás nélküliek és valószínűleg újabb keletűek. Világítás Régebben a templom megvilágítása az estéli ájtatosságok alkalmával gyertyával történt. 1922-ben a patrónus, a cukorgyár bevezettette a villanyt, és a templom így esténként jobb világítást kapott. A cukorgyár a templom megvilágításához szükséges áramot mind a templomnak, mind a plébániának ingyen adta. 1936. január 24-én Rehanek Ferenc esperes-plébános a templomhajóban négy nagy gömblámpát szereltetett fel. A templom közepén függő rézcsillárt, amelyben ezelőtt gyertyák égtek, átalakíttatta villanygyertyákra. A kórusra egy új lámpát, a szentélybe pedig 2 reflektort szereltetett. A kóruson van elhelyezve az orgona.
Templomi zászlók és lobogók
A legrégebb Canonica Visitatio szerint a diószegi templomban 12 zászló volt elhelyezve. Ez a szokás az évtizedek folyamán sem gyengült, sőt inkább erősödött. 1937-ben a templomi padok oldalára már 15 db. zászló van felszerelve, s a templom valósággal úgy néz ki, mint egy zászlóerdő.
A torony
A templom tornya a szentély jobb oldalán van. Tisztán látszik, hogy itt a templom van a toronyhoz építve. A torony sokkal régebb keletű, mint a templom. Azt is pontosan meg lehet állapítani, hogy az előző templom nem így állt, mint a mostani. A torony valószínűleg az első templomnak volt a tornya, eredetét kb. 1620-ra teszik. A stílusa teljesen elüt a templom stílusától. A torony alakja négyszögletes, magassága kb-20-24 méter. A torony teteje csúcsban végződik. A csúcs végére kovácsolt vasból készült kettőskereszt van húzva. A torony felső párkányán négy nagy kőből faragott szobor látható.
Harangok
A diószegi templomnak négy bronzból öntött harangja volt. 1917-ben a politikai hatóságok három harangot leszereltettek. A leszerelt harangokat a toronyablakból dobálták le az útra, ahol darabokra törtek. A legnagyobb harang azonban megmaradt. A faluban a hívek ezt a harangot ,,öregharangnak” hívják. A világháború után, amikor az élet ismét a rendes kerékvágásba tért vissza, a diószegi hívek adományokból és gyűjtésekből az elrekvirált három harang helyett 1923-ban három új harangot szereztek be. A legkisebb harang oldalán Jézus Szent József képe látható. Súlya kb. 25 kg. Ezt ,,lélekharangnak” hívják, ugyanis ezen haranggal csendítenek a haldoklónak.