Petőcz György – a megyei hivatalnokoknak a szabadságharc alatt egyáltalán nem volt könnyű dolguk. Mindig az aktuális megszálló kiáltványait, rendeleteit kellett kihirdetniük. Az éberhardi születésű Petőcz György 1843-től volt megyei főjegyző. 1848-49 fordulóján a császári-királyi hatóságok nevezték ki másodispánná, 1849 tavaszán pedig a megyei hatóság őt nevezte ki a Csallóközben táborozó csapatok ellátási biztosává.
Amikor a magyar csapatok bevonultak a Csallóközbe, Petőcz nem követte a kivonuló császári-királyi csapatokat, hanem hivatalából, Szerdahelyről hazatért családjához Felsőpatonyba. Ott tartózkodásának ideje alatt Kosztolányi Mór honvéd ezredes Komáromból kitört és az osztrákokat egész Pozsony határáig visszaűzte. Megtudva azt, hogy az alispán a vidéken van, figyelmeztette őt, hogy Pozsony-megye még némi újoncz-jutalékkal van hátralékban. (Pozsony-vármegyére 3 647 újoncz volt kivetve. A császáriak nem megbízható adatai szerint a vármegye 198 önkéntest és 1 796 honvédet állított ki.) Petőcz György utasította a két csallóközi járás szolgabíráját az újonczozásra, a minek eredménye az lett, hogy néhány nap alatt mintegy 120 csallóközi fiú állott a magyar zászló alá. Ezt megtudták a császáriak és elhatározták Petőcz György vesztét. Barátai figyelmeztették Petőczöt, hogy ne menjen vissza Pozsonyba, hanem számadását a komáromi várból küldje el, de a kötelességét ismerő, egyenes lelkű férfiú nem hallgatott a figyelmeztetésre; Pozsonyba utazott, hol azonnal elfogták, haditörvényszék elé állították, halálra ítélték és kivégezték.
Egykorúak állítása szerint a hadbíró Petőcz Györgyhöz azt a kérdést intézte, hogy: „önt a fölkelők kényszerítették újonczozni?”, mire Petőcz azt felelte, hogy az újonczozás megtartása állásából folyó kötelessége volt. Ez a nyilatkozat okozta halálát, melyet küldöttségek megakadályozni kíséreltek, de siker nélkül.
Az ítéletet a pozsonyi várnak délnyugati tornya – az úgynevezett koronatorony – alatt hajtották végre. Petőcz férfias bátorsággal, törhetetlen hazafias elszántsággal lépett a vesztőhelyre, ahova az ő Molnár nevű tiszti hajdúja kísérte. Midőn Molnár az elítéltnek szemét bekötötte, volt gazdája azt súgta fülébe:
– Mondd meg az uraknak, hogy ne féljenek, senkit sem mártottam be. És mondd meg a családomnak, hogy mint férfi haltam meg.
Ezek voltak Petőcz György utolsó szavai.
Holttestét ugyanarra a szekérre tették, melyet utolsó útjában használt és a katonai temetőben elásták. E derék férfi ismeretlen sírját tehát semmi sem jelzi, de emlékét kegyelettel őrizte a megye közönsége, mely 1861-ben emlékét jegyzőkönyvileg is megörökíttette s kivégzése 50-ik évfordulója alkalmával a vármegyeház dísztermében emléktáblát helyezett el.
A vértanú Petőcz Györgyről Pozsonyban 1894-ben utcát neveztek el, melyet a csehszlovák időkben Kráľova ulicára változtattak (1921). Mai neve (1958-tól napjainkig) Votrubova ulica.
Petőcz György Balázs éberhardi emlékművét 2003-ban az önkormányzat állíttatta. A hős feltételezett szülőházát ábrázoló táblát a CSEMADOK helyi szervezete készíttette 2015-ben.