Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye
2024. március 29.

Apponyi Albertné nyughelye

Apponyi Albertné nyughelye

A mindig komolyan és kifogástalanul viselkedő Apponyi nagyon diszkréten intézte nőügyeit. Tapintatos eljárásából eredően keveset tudunk szerelmi ügyeiről és ezek gyümölcseiről.
Apponyi az 1890-es évek közepén megismerkedett Dietrichstein-Mensdorff-Pouilly Klotild grófnővel (1867-1942). A hölgy a Bécsben élő birodalmi arisztokráciához tartozott, de távoli rokonaként tartotta számon Viktória angol királynőt is. A királynő édesanyjának nővére volt Klotild grófnő nagymamája.113 Apja, aki korábban tábornok és császári miniszter volt, Ferenc Józseftől a szolgálataiért hercegi címet kapott, amelyet halála után legidősebb fiúgyermeke örökölt. A grófnő pedig a Csillagkeresztes Hölgy kitüntetés tulajdonosának mondhatta magát. Első találkozásukra egy pozsonyi főúri esküvőn került sor, amelyet azután több találkozó is követett, amíg Apponyi megkérte a grófnő – ahogy családi körben nevezték: Clo-Clo – kezét. A házasság által Apponyi befolyásos osztrák főúri rokonságra tett szert. Idősebb sógora Hugó, aki katona volt, viselte a hercegi címet, amely bejáratossá tette őt a császári udvarba. Az esküvő idején éppen Ferenc József mellett az egyik szárnysegédi tisztséget látta el. Fiatalabb sógora, Albert diplomata volt, az első világháború kitörésekor az Osztrák-Magyar Monarchia londoni nagykövete. A Dietrichstein-Mensdorff-Pouilly családnak Ausztria szerte voltak birtokai, kastélyai. A császárvároshoz közel fekvő Weidlingau-ban állt a nyaralókastélyuk. Apponyi a leánykérést és az esküvői előkészületeket titokban tartotta, arról kezdetben csak bizalmas barátait és szűkebb rokonságát értesítette. „Az utolsó hetek alatt érlelődött meg bennem az az elhatározás hogy egy minden tekintetben kiváló nőt, a kivel a véletlen, helyesebben: a gondviselés különös kegye hozott össze, Mensdorff Clotild grófnőt, ha ő is ugy akarja nőül veszem. Neki elég rossz ízlése volt hogy vonzalmamat viszonozza, és így már tisztában voltunk egymással, és én épen apámnak akartam szólni, mikor az ő betegsége közbejött. Hála Istennek a dolog jobbra fordult, és így szombaton elmegyek Bécsbe, hogy hivatalosan megállapítsam azt a mi tényleg már fait accompli [megmásíthatatlan tény]. Clotilde édes anyja és fivérei mindent tudnak, és tárt karokkal fogadnak, egyébként elhatároztuk hogy – addig míg atyám egészségi állapotában a javulás még határozottabb alakot nem ölt – a hozzánk legközelebb állókon kívül ne tudjon a dologról senki. Természetesen Clarisse-t [a címzett Károlyi Sándor gróf felesége] és a gyermekeket ezekhez számítom, és Ti bizonyosan velünk fogtok örülni. Azt hiszem hogy életemben jobbat nem cselekedtem, Clotilde már magyar nyelvtanárt keres, és ma vett levelében azt írja hogy „teljesen magyar asszonynyá akar lenni” – ő olyan érett, határozott jellem, hogy minden szavára várakat lehet építeni. Hitted volna ezt? Ugye nem, de mégis, hála Istennek meg van.” Két héttel később a jó barát Károlyi Sándor újabb levelet kapott az esküvői előkészületekről. ”Esküvőm napja [1897] Márcz. 1ére van megállapítva, hacsak atyámnak igen kétes és ujabban ismét aggasztóbb állapota akadályt nem gördít elénkbe. Alig szükséges mondanom hogy jelenlétedet e döntő lépésemnél melegen ohajtom, és így arra kérlek hogy légy szíves Marzani sógorommal együtt részemről mint tanú szerepelni. (…) Minthogy sulyt fektetek az esküvő csendes jellegére, – a mit leendő anyósomnál kissé nehéz keresztülvinni – jó példával kell előre mennem, és így rokonságom köréből az Apponyi-név birtokosain kívül nem híhatok senkit, ugy hiszem mindenki inkább örül ha ezzel egy corvée-tól [kényszer] menekül, de ha akadnék a ki csodálkoznék, légy szíves neki a dolgot megmagyarázni. Kívüled még [Károlyi] Mihályt kérem hogy legyen szíves lejönni és részemről az egyik vőfély szerepét elvállalni, Apponyi Gyulával és a fiatal Marzanival, a Dietrichstein-Mensdorff oldalról ezek egyet állítanak ki, az ara fivérét, Mensdorff Albertet, a ki a londoni nagykövetségnél van. Igen kínos körülmény atyám hullámzó, és egészben nem haladó állapota, különösen a szegény arára nézve, a kit még nem tudtam ide hozni – mert atyám gyengébbnek érzi magát semhogy elfogadni merje – ismerve az öreg urat, és elképzelve másfelől meñyire kívánhatja látni leendő leányát, elképzelheted meñyire sulyos beteg.”
A korabeli sajtó részletesen beszámolt az esküvőről. Körülbelül száznegyven vendéget hívtak meg ebből az alkalomból a bécsi Dietrichstein palotába. A Habsburgdinasztia Lajos Viktor főherceg – az uralkodó testvéröccse – személyében képviseltette magát. Vele együtt eljöttek a Lichtenstein, Schwarzenberg, Thurn-Taxis, Windischgraetz hercegek, a császári és királyi udvar méltóságai, nagykövetek, a hivatalban lévő közös miniszterek, magyar főurak és Apponyi pártjának küldöttsége. A magas rangú vendégek jelenléte a meghívás elfogadásán túl a menyasszony társadalmi státuszának és a vőlegény szülei által viselt címeknek és rangoknak is szólt. A Dietrichstein palota kápolnájában megrendezett házassági szertartást Szmrecsányi Pál szepesi püspök celebrálta. Az esküvő alkalmából sorra érkeztek a gratulációk a Nemzeti Párt különböző helyi szervezeteitől, a Függetlenségi Párttól, jászberényi választókerületéből tömegesen, a sajtó parlamenti tudósítói közös levelet intéztek hozzá. A férj egyik politikustársához írt válaszában így kommentálta a gratulációkat. „Sokan örülnek velem, olyanok is a kiket eddig nem ismertem barátaimnak, de ha majd felismerik milyen nőt hozok hazánknak, mindnyájan áldani fogják ezt a pillanatot és az Isteni gondviselés kegyét.”
Másfél esztendővel az esküvői ceremónia megtartása után Károlyi Sándor feleségének, Kornis Klarissza grófnőnek számolt be Apponyi első gyermeke születésének körülményeiről. „Junius 29 éről Jun. 30 ára igen nehéz 18 órát töltöttünk, melyet kedves nőm hősies szilárdsággal állott ki. A jutalma megvolt egy rendkívül erős, életrevaló fiucskában, a ki születésekor 3 kilo 600 gram testi sulylyal bírt, és folyton erősödik, szinte duzzad az egészségtől. Clotilde olyan jól van, a milyen csak lehet, a legrövidebb időn összeszedi magát. Első gondolata, mikor a 60 percel előbb született kisdedet felöltöztetve elhozták hozzá, az volt hogy félig ájuldozva is csak magyarul beszéljen a dadával és felém fordulva azt sugta: a gyermeknek csak magyart szabad hallani. Hanem igen megható volt a magára vállalt nemzeti kötelességnek ez az éber tudata ilyen pillanatban. Isten segítségével a kereszt és a haza jelében igen derék embert fogunk nevelni a kisdedből. Atyámnak örömét képzelheted.”
„Teljesen magyar asszonynyá akar lenni…” – írta Apponyi a mennyasszonyáról. Tíz esztendővel később a Vasárnapi Ujság ennek teljesüléséről számolt be olvasóinak. „Az osztrák születésű, Ausztriában nevelkedett Mensdorff grófnő, a ki ezelőtt tíz esztendővel még egy szót se tudott, nem is volt rá oka, hogy tudjon magyarul. És most se férjével, se gyermekeivel más nyelven nem beszél csak magyarúl.”
Házasságukból három gyermek született.
A legidősebb gyermek, Apponyi György (1898-1970) születését még az idős kancellár nagyapa is megélte, akiről az unokát elnevezték. Apponyi György harcolt az első világháborúban, Trianon után földműveléssel foglalkozott. Odescalchi Margit hercegnőt vezette oltár elé 1923. május 18-án. Házasságkötésük a magyar arisztokrácia egyik nagy eseménye volt az 1920-as években. A hercegnő ugyanis rokonságban állt Rudolf trónörökös özvegyével, Stefánia belga királyi hercegnővel, aki férje öngyilkossága után Lónyay Elemérhez ment feleségül, aki ezután hercegi címet kapott. Később a házasság megromlott és válással végződött. Apponyi György 1931-től 1944-ig országgyűlési képviselőként politizált először apja nyomdokain haladva legitimista, majd liberális demokrata színekben. Magyarország 1944-es náci megszállása után rögtön letartóztatta a Gestapo és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolta. A világháború után már nem tért vissza Magyarországra.
Apponyi György fia, Apponyi Albert Jenő Zoárd (1926-1998) a kommunista diktatúra kezdetén egy konzervgyárban dolgozott, ahol a besúgói jelentések szerint Almásy Miklóssal, Esterházy Miklóssal és Jankovich Gyulával legitimista összeesküvésen törték a fejüket. Egyes vallomások szerint már 1948-ban Nyugatra menekült, mások szerint közgazdasági egyetemen tanult, ahonnan főnemesi származása miatt kizárták 1949-ben és ekkor disszidált Brüsszelbe, ahol édesapja már letelepedett. Egy harmadik forrás azt állította, hogy még az 1950-es évek elején is Magyarországon élt. Fábián Béla támogatásával 1951 decemberében az Amerikai Egyesült Államokban megalakította a Demokrata Pártot. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején Ausztriából két napra átjött Sopronba, hogy megpróbálja felmérni, milyen esélyei vannak az országban egy demokratikus politikai kibontakozásnak.
Apponyi Albert második gyermeke, Mária (1899-1967) egy német herceghez, Karl Anton Rohanhoz ment feleségül, aki az 1930-40-es években lelkes nácibarátnak mutatkozott. Mária a házasságától kezdve Németországban és Ausztriában élt a Rohan család birtokain. Férje támogatta 1945 után Apponyi Györgyöt az újrakezdésben Nyugat-Európában, miután kiszabadult a mauthauseni koncentrációs táborból, de hazájába már nem akart visszatérni.
Apponyi Albert kisebbik lánya, Júlia (1903-?) női divatszalont alapított. Először egy barátnőjével együtt a divatos francia tengerparti fürdővárosban, Biaritz-ban nyitott kalapüzletet, ahol maga készítette a kalapokat, majd a család budavári palotájában rendezkedett be, de mivel egyre jobban ment az üzlet, 1935 decemberében leköltöztette szalonját a Váci utcába (Párizsi Udvar). Apponyi Júlia 1945 után is itt dolgozott női szabóként. Üzlete a Magyarországon maradt arisztokrata hölgyek kedvelt találkahelye lett az 1940-50-es évek fordulóján. Ebben a szalonban a főrendi származású nők megfigyelésére a kommunista diktatúra titkosrendőrsége Vera álnéven gróf Keglevich Istvánnét (született Tóth Gizella) kényszerítette, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc idején külföldre menekült. Apponyi Júlia élete során kétszer ment férjhez, mindkét férjétől elvált. Az asszony emancipált voltára utal, hogy üzlete az anyagi függetlenséget biztosította számára a Horthy-korban, amikor az önálló jövedelemszerzés egyáltalán nem jellemezte az arisztokrata nőket, de magánvagyon hiányában és két válással a háta mögött rá is kényszerült a pénzkeresetre.
Gróf Apponyi Albertné, a néhai magyar államférfiú özvegye 1942 szeptember folyamán meghalt. Évtizedeken át széles körű kulturális, jótékonysági és népegészségügyi mozgalmakban vett részt. Munkáját mindenütt általános elismerés követte. Koporsóját a Farkasréti temető kápolnájában ravatalozták fel, ahol a kápolnát zsúfolásig megtöltötte a gyászoló közönség. A kormányzat részéről részt vett a temetésen Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Szinyei Merse Jenő közoktatási miniszter és Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár. Többen jelen voltak gróf Apponyi Albert volt minisztertársai és munkatársai közül is. Képviselték magukat azok az egyesületek, amelynek tevékenységében vezető szerepet töltött be az elhunyt grófnő. Mikes János szombathelyi püspök végezte az egyházi szertartást. A főváros által adományozott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Kilenc esztendeig volt özvegy. „Nagy idők nagy tanúja” volt. Apponyi grófné rokoni kapcsolatban állt az angol királyi családdal, de sohasem beszélt erről a familiáris kapcsolatról. Ilyen volt, szerény, egyszerű és mégis nagyúri. A család jó ismerője nyilatkozta a halála után: „Amikor utoljára láttam kevéssel halála előtt, még beteg sem volt. Oly friss és olyan halovány – elefántcsontszínű homloka szinte egybefolyt hófehér hajával.” Amikor gróf Apponyi Albert 1933-ban meghalt, akkor a hamvait ideiglenesen a Mátyás templom kriptájában helyezték el. A nagy magyar államférfinak még életében az volt a kívánsága, hogy holttestét családi birtokának felszabadulása után szállítsák a Pozsony megyei Éberhárdra, mert ott szeretné aludni örök álmát. Gróf Apponyi Albertnét a Farkasréti temetőben hantolták el. Halálának egyéves évfordulóján holttestét exhumálták és a gyászmise után férjével együtt hamvaikat Éberhárdra szállították. A gyászmisén, amelyet a Mátyás templomban tartottak, a kormány részéről ott volt Kállay Miklós miniszterelnök és Radocsay László igazságügy-miniszter is. Gróf Apponyi György országgyűlési képviselő, az elhunyt fia vezetésével az Apponyi család minden tagja megjelent a gyászmisén. A szertartáson Kátay Béla pápai kamarás, a budavári koronázó templom plébánosa mondott beszédet.
A hamvak beszentelése után a koporsókat elszállították Éberhárdra.

Kategóriatemetők, sírkövek, sírhelyek
TelepülésÉberhárd, Éberhard [Malinovo]
Besorolásországos
Létezéslétező
Állapotjó, karbantartott
GPS48.159906, 17.298166
Pontos helyszín, címTemető utca 203. - Cintorínska 203.
Készítés időpontja1943
Készíttető neveApponyi család
Létrehozóismeretlen
Készítés céljának ismert okakegyeletadás
FeliratNAGY APPONYI / GRÓF APPONYI ALBERTNÉ / MENSDORFF - POUILLY KLOTILD / GRÓFNŐ. / szül. Bécsben / 1867. december 23.-án / meghalt Budapesten / 1942. szeptember 1.-én
Gondozását felügyelikatolikus egyház
ForrásinformációkAnka László, APPONYI ALBERT BELPOLITIKAI PÁLYAFUTÁSA A DUALIZMUS KORÁBAN (doktori (PhD) disszertáció), 29,33. oldal (http://doktori.btk.elte.hu/hist/ankalaszlo/diss.pdf) *** http://epa.oszk.hu/02200/02295/00025/pdf/EPA02295_jaszsagi_evkonyv_2017_077-091.pdf (Metykó Béla, „Az asszonyszívek diplomáciájának nagymestere” Gróf Apponyi Albertné (1867–1942) élete a korabeli sajtó tükrében) *** https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Apponyi_Albertn%C3%A9_Mensdorff_Klotild.PNG
Rövid URL
ID30460
Módosítás dátuma2020. július 12.
eberhard-apponyi-albertne-sirja (2)
eberhard-apponyi-albertne-sirja (3)
eberhard-apponyi-albertne-sirja (4)
eberhard-apponyi-albertne-sirja (5)
eberhard-apponyi-albertne-sirja (6)
eberhard-apponyi-albertne-sirja (7)
eberhard-apponyi-albertne-sirja (8)
eberhard-apponyi-albertne-sirja-10
eberhard-apponyi-albertne-sirja-csaladja

Hibát talált?

Üzenőfal