Máriatölgyes a Vág folyó középső szakaszán található, a Tölgyes patak hordalékán, az illavai völgyben. Az 1193. évi oklevél „terra Dubnicza„ néven említi, és a Vratslav, valamint Piskin testvérek birtoka.1439-ig a főúri családoké. 1439-ben lett a trencsényi váruraságé. A 18. században az Illésházy család birtokolja. A legrégibb levéltári adat a máriatölgyesi templomtól az esztergomi káptalan 1276. évi oklevelében található. (Wenzel G.: Codex diplomaticus Arpadianus. p. 75§.) Ebben a káptalan bizonyítja, hogy Sámson és Jakab, a trencsényi Csepke comes fai eladják Oltuman comesnek és fiának, Chamarnak Mániatölgyest, ahol a templom Szent Jakab tiszteletére van fölszentelve. A máriatölgyesi plébánia az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is említve van. A 16. századból néhány plébános neve is fönnmaradt. Így 1509-ben Márton, 1557-ben Bricius és 1577-ben Colombus István. A 16. század végén a máriatölgyesi plébániát az evangélikusok foglalják el. Illésházy Gáspár, aki 1600-ban Trencsén és Lipót örökös főispánságát is elnyerte, a reformáció buzgó híve volt. Utódai is egy ideig, mert a 17. század derekán IIlésházy Gábor és György újra katolikusok lettek.
Amikor Gábor meghalt, az ő halála után György lett az egyedüli örökös. Ő a máriatölgyesi templomot visszajuttatta 1657-ben a katolikusoknak. A 17. és 18. századból ismerjük néhány máriatölgyesi plébános nevét is. A legismertebbek közülük: Magin Boldizsár János irodalmár, Kolacsényi Dániel az új templom fölépítóje 1754-ben. Ez az új templom lett nemsokára a kegytemplom. Szűz Mária különleges tisztelete Máriatölgyesen és kömyékén a kegyszobor hatásaként már a 18. század közepét megelőzően terjedt. Gusztinyi János nyitrai megyéspüspök kánoni látogatásakor, 1766-ban megjegyzi: ez a kegyszobor a trencsényi várkápolnából került ide, ahonnan az Illésházyak előbb a saját tölgyesi kastélyuk kápolnájába vitték át, majd Illésházy Miklós (1723) a plébániatemplomnak ajándékozta.
A Szűzanya e fából készült kegyszobra valószínűleg Illésházy György megrendelésére készült a 17. század közepén. Újra katolikussá válása után ugyanis buzgó Mária-tisztelő lett, és harminckét évig volt vezetője a trencsényi Mária-kongregációnak. A trencsényi várban a kápolnát fölújíttatta és a Szeplőtelen Fogantatásnak szenteltette. Oltára fölé ezt a kegyszobrot emelte. A kegyszobrot hazai szobrász faragta egy régebbi későgót minta után. A Szűzanya karjában a kisded Jézust tartja. Szűz Mária öltözete széles gallérral díszítve, derékövet visel s onnét hull alá sűrű, éles metszésű fodrokkal a föld fölé, cipellői fölé és itt visszájára fordul A késő gótikus szobrok jellegzetességeit tünteti ebben elő. Palástja széttárva, két vállán átvetve hull a két alsó karjára, s innen a földte, hol a szegélye finoman fodrosodik. Jobb karja alatt sekély öblöt alkot a palást, ami szintén jellemzője a 14. századi gótikus szobroknak. Ami újdonság a kegyszobron: a keze körüli hosszú, keskeny kendő. A kisded Jézus alakja is a késő gótikára utal. Ingecskébe van öltöztetve. Gömbölyded arcocskával, éles metszésű hajjal a kései gótika szobraira emlékeztet. Bár termete merev, de mégis gyermekdeden bájos. Jobb kezében a glóbuszt tartja, mint a mindenség ura, bal karja nem áldóan emelkedik, hanem Mária arcát simogatja finoman. A szobrász szándékosan faragja a szoborba ezt a gyermeki bájt és emberiesen meleg megnyilvánulást. A szobrász ezzel a művével a kései gót mennyország királynéját utánozza: a Regina coelit.
Eredetileg ez a kegyszobor a plébániatemplom mellékoltárán állt. Ám az 1742-es év körül gyógyulási hitek kaptak szárnyra, és zarándokok kezdtek özönleni a szobor elé: A hely ismertetője, bizonyos Balogh 1872-ből említi, hogy a jeles ünnepekre: áldozócsütörtök, pünkösd, Péter-Pál, Mária-ünnepekre jöttek főként a búcsúsok Trencsény megye messzi tájairól. Leghíresebbek voltak a Trencsény városi processziók, azután a bosáci, beckói, nagytapolcsányi, bellusi, puchói, lednici és illavai zarándoklatok. Évente mintegy tizenötezerre volt tehető az érkezők száma.