A nagymácsédi római katolikus plébániát 1776-ban alapította gróf Eszterházy Ferenc. Új templomát Ábrahámffy István plébánossága idején, 1783-ban építették, közvetlenül a plébánia mellett. Arányos volt a falu akkori lakosságának számával (kb. 640). A népesség azonban folyton szaporodott, az 1870-es években elérte az 1300-as lélekszámot, így az épület kicsinek bizonyult. Az akkori plébános, Cselkó József javaslatára kibővítéséről és tetőcseréről határoztak, mivel a százéves gerendák is igen roskatagok voltak. 1879-ben Tomaschek János építész új szentéllyel és két hajóval nagyobbította meg. Ezt Cselkó plébános úr már nem érte meg. A régi oltár helyett Eckhardt pozsonyi asztalossal új főoltárt készíttettek, ekkor rendelték meg az orgonát is. A klasszicista stílusban épült templom szentélye, akárcsak a középkoriaké, kelet felé van tájolva. Alaprajza kereszt alakú; a szentélyt a hajótól díszes rács választja el. A főoltárkép Jézusnak Jordán vizében való megkeresztelését ábrázolja. A főoltáron eredetileg Árpád-házi Szent Erzsébet, Kis Szent Teréz, Szent József és Alacoque Szent Margit szobra állt. Napjainkban már csak Szent Erzsébeté és Szent Margité. A főoltár mögötti színes üvegablakokon magyar szentjeink láthatók: István király, László, Erzsébet és Margit. Két mellékoltár is van a templomban: a Szűz Mária- és a keresztoltár. Említést érdemelnek a szép freskók, melyek 1926-ban készültek, Stibló Lajos plébánossága idején. A feljegyzés szerint egy Schüle nevű nyitrai festő munkái. A kupolában, amely a falusi templomokéhoz képest szokatlanul nagy, Keresztelő János vértanúságát örökítette meg a művész körkép formájában, a négy oldalon pedig az evangélisták láthatók: Máté, Márk, Lukács és János. A főhajó két oldalát a keresztút 14 állomása díszíti szép domborművek formájában.
A templombelső a 1990-es évek elején újult meg. Új sekrestye is épült, kicserélték a padokat, padlózatot, bevezették a központi fűtést. A szószék, sajnos, a felújítás áldozatául esett. Ebben az időben került a templomba az új misézőoltár is. Szokatlanul nagy mérete és formája azzal függ össze, hogy II. János Pál pápa első szlovákiai látogatása alkalmára, a szabadtéri szentmisére készült. Ekkor került a templomba az új oltár, kereszt, papi és ministránsszékek is, amelyek a pápai szentmisén voltak használatban. Az akkori plébános, Obonya Gyula a hívek pénzadományaiból tudta őket megvenni.
A templom tornyában két harang szólítja imára Nagymácséd népét. A nagyharangot az I. világháború alatt elvitték, és az akkor szolgálatot teljesítő Szentirmay Lajos plébános igyekezett újat beszerezni. 1924-ben sikerült is a hívek áldozatkészségének köszönhetően Sopronból nagy költséggel elhozatnia. A Historia Domus megemlíti, hogy a vám kis híján felülmúlta a harang árát.