Jólész legismertebb épülete. Valószínűleg a Cházár család építtette a nemesi oklevéllel járó birtokok hasznából, mivel nagyobb mint a többi lakóház. Az egész telek nagyságát kinyomozni ma már elég nehéz, mert a hozzáépült kultúrház is nagy helyet foglal el és a kertek is más portához tartoznak. Az épület homlokzata az Alsó utcára néz, maga a ház az udvar hosszában terül el. Három oldalról nyíló portikuszon keresztül lépünk be az épületbe. A közfalak hiányoznak, de az ablakok elhelyezése szerint még következtetni lehet, hogy négy, eredetileg bolthajtásos helyiség volt benne. A helyiségek egymásba nyíltak, úgy mint a többi lakóházban.
A Cházár család eladósodásával, majd kihaltával gróf Andrássy Dénes atyja visszavette az épületet és a római katolikus iskolának adományozta. Később felesége Andrássy Dénesné Hablawecz Franciska 8 000 korona költséggel modern épületté alakíttatta át úgy, hogy egy tanterem és egy tanítói lakás volt benne. Az iskola a második világháború után is, évek hosszú során ebben az épületben működött.
1902-ben a siketnéma oktatás kezdetének 100. évfordulója alkalmából a házon emléktáblát helyeztek el. A tábla az utcáról nézve az első ablakközben van elhelyezve, egy egyszerű rózsaszín márványlapba vésett betűkkel. Az 1990-ben alakult a Cházár András alapítvány a szülőházat felújította és katolikus templommá alakította át. A ház visszanyerte az utolsó átépítéstől maradt formáját. A beomlott boltívekre új tetőszerkezet került sötétbarna tetőtakaróval. Az épület északi részén a tetőről egy kis harangtorony emelkedik, ívelt tetővel. Itt van elhelyezve az új harang. Így az egész épület egy kicsit takarja a hozzáépített új kultúrház homlokzatát.
1995 szeptember 21-én Cházár András születésének 250. évfordulóján ünnepélyesen két új szürke márványból készített emléktáblát helyeztek el az oldalfal északi részén lévő ajtó bal oldalán, a Cházár András emlékszoba bejáratánál.

Élete:
Cházár András (Jólész, 1745. jún. 5. – Rozsnyó, 1816. jan. 28.): ügyvéd, táblabíró, megyei főjegyző, jogi író, az elesettek, fogyatékosok szószólója, az első magyar gyógypedagógiai intézmény (a váci Siketek Nevelőháza, 1802) felállításának lelkes kezdeményezője. Számos (latin és német nyelvű) kiadott és kiadatlan jogi munka szerzője.