Apponyi Albert édesanyja, nagymihályi és sztárai Sztáray Júlia grófnő (1820-1871) alakja a múlt homályába burkolódzott. Személyiségének megrajzolását a források teljes hiánya lehetetlenné teszi. Jóformán csak annyit tudunk róla, amennyire fia a memoárjában az utókor számára szűkszavú módon bemutatta. Ez alapján egy eszményi anya képe bontakozik ki, aki mindent megtett azért, hogy gyermekei és férje számára a felhőtlen családi életet biztosítsa. Ez az ábrázolás megfelel annak az általános képnek, amely a kortárs és későbbi főnemesek és életrajzíróik tollából eredt édesanyjukhoz való viszonyukat illetően. Sztáray Júlia azonban élete jelentős részét betegeskedéssel töltötte, amely meghatározta a családtagok életmódját. A grófnő egészségi állapota és az orvosok által előírt kúrák szerint költöztek el egyik európai régióból a másikba. Halála mélyen megrázta az egész családot, éberhardi birtokukon neogótikus sírkápolnát emeltek, ott helyezték végső nyugalomra, illetve a továbbiakban ez a sírkápolna lett a család temetkezési helye. Talán éppen az édesanya elhúzódó betegsége volt az oka annak, hogy a szülők igyekeztek a gyermekeik számára a boldog gyermekkort, a harmonikus családi együttlétet biztosítani, amint Apponyi később megfogalmazta: „bár nevelésünkben a kellő szigort érvényesíteni tudták, elvül vallották, hogy a gyermekkornak boldognak kell lenni, olyannak, amelynek emléke a későbbi komoly éveket napsugárral aranyozza meg.”