1913. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján szentelte fel Simon Lajos somorjai plébános az újonnan felépült helyi kápolnát.
Egészen a huszadik század küszöbéig nem volt Tejfalunak saját egyházi épülete, csupán egy haranglábon függő harangja, ez szólította imára a hívőket, búcsúztatta utolsó útjukon az elhunytakat, jelezte a veszélyt és hirdette az ünnepeket. 1910-ben adódott először alkalom a falu lakossága előtt, hogy saját erőből képes lesz kápolnát építeni magának. A korabeli viszonyok között egyáltalán nem kis összegből, hiszen abban az időben szinte alig forgott pénz a lakosság kezén, gyakorlatilag mindenki a maga által megtermelt javakból élt. Ezért sem lehetett könnyű előteremteni a kápolna építéséhez a tetemes összeget. Az építkezés megkezdéséhez a közbirtokosság anyagi hozzájárulására, a lakosság összefogására és bőkezű adakozókra volt szükség. Szerencsére Tejfalun mindhárom feltétel teljesült. Ennek volt köszönhető, hogy aránylag rövid idő alatt összegyűlt a szükséges összeg, így aztán 1913 tavaszán a község elöljárósága megbízta Németh Imre somorjai építészt a tervek elkészítésével és a kivitelezési munkák elvégzésével. Csak néhány hónapra volt szükség a kápolna megépítéséhez, amely a falu büszkeségévé vált.
A kápolnában évente négy misét szolgáltat a somorjai plébániai hivatal: május , június (21-én), augusztus és október hónapban.
1913