A kitelepítettek és deportáltak 1999-ben felavatott főtéri emléktáblái a II. világháborút követő évek magyarellenes intézkedéseit elszenvedőknek állít emléket.
A Csallóközben a deportálás által hatványozottabban érintett települések közé tartozott az Alsó-Csallóközben Gúta és Megyercs.

Megyercsről Gyönkre a következő családokat telepítették: Semsei László, Semsei Zoltán, Tóth Ignác, Dusa Gáspár, Dusa Rudolf, Dusa László, Kasznár Gyula, Závódszki János, Závódszki Lajos, Farkas Ferenc, Farkas Géza, Farkas Dezső, Jakab Ede, Bartalos Imre, Szoboszlai Elek, Szoboszlai Máté, Simig Imre. Megyercsről Gyönkön kívül több más községbe is telepítettek családokat.
Szakadátra: Ilcsik Imre, Németh Lajos, Bercz Zsigmond, Dusa Kálmán, Czunyi Ferenc;
Mórra: Molnár Sándor, Kannár Gáspár, Végh Ferenc;
Udvariba: Szoboszlai Pál, Szoboszlai Károly, Farkas Károly, Farkas Zsigmond, Forgács Lajos, Szente Gyula, Szente Antal, László Péter;
Belecskára: Herdics János, Herdics Ferenc, Herdics Antal, Lengyel Sándor;
Isztimérbe: Ilcsik János, Horváth Károly; Pusztavámra: Kiss Ede, Sohár Kálmán, Csöpek István, Vasi András;
Nagyigmándra: Kasznár Gáspár, Kasznár Géza, Kasznár Vince;
Szőnybe: Kasznár József, Kasznár Géza; Nagyszékelyre: Szeder Károlyné, Szente Gyula, Horváth Sándor, Toma Géza.
A csehországi kényszermunkára deportált megyercsieket a Szudéta-vidékre, legsűrűbben az Elba menti síkságra telepítették. Megyercsből 50-60 személyt vittek el.