Miután az első világháború után elcsatolt magyarlakta területek nagy része 1938-ban visszakerült Magyarországhoz, majd Németország oldalán belépett a második világháborúba, rövidesen törvény kötelezte a településeket az első világháborús emlékművek felállítására. Mivel a visszacsatolás után az országzászlós emlékműveket is erősen szorgalmazták, sok helyen ezt a kettőt összevonták, és országzászlós világháborús emlékműveket állítottak.
Ebben az időszakban kapott megrendelést Berecz Gyula Diószegtől egy monumentális emlékmű elkészítésére. Az 1942 novemberében felavatott emlékmű jellegében nagyban különbözik a korábbiaktól: a középen elhelyezkedő, kezében gránátot tartó, marcona katona alakja dominál, két oldalán az erőt és a hősiességet szimbolizáló oroszlánnal és haldokló katonával
A komáromi Berecz Gyula (1894. október 20.–1951. október 7.) több háborús emlékművet alkotott, noha számunkra elsősorban a komáromi Duna Menti Múzeum előtt álló, 1937-ben felavatott Jókai-szobor révén közismert. A II. világháborút követő csehszlovák–magyar lakosságcsere során ő is Magyarországra kényszerült áttelepülni, ahol 57 évesen hunyt el. A diószegi köztéri világháborús emlékmű mellett négy csallóközi településen – Keszegfalván, Megyercsen, Nemesócsán valamint Udvardon láthatók emlékművek Berecz Gyula műhelyéből.
A korabeli sajtóhírek tanúsága szerint a szlovák–magyar nyelvhatáron fekvő települések emlékműavató ünnepségeit megkülönböztetett figyelem övezte, magas állami küldöttségek jelenlétében zajlottak. A diószegi országzászlós emlékművet többek között József főherceg jelenlétében avatták fel. „…A felavatásra József királyi főherceg a Duna-expresszel Galántáig utazott, hol Thuróczy Károly főispán üdvözölte. Fogadva az állomásparancsnok jelentkezését azután a fellobogózott Diószegre hajtatott. Az ünnepélyes szentmise után kezdetét vette az emlékmű felavatása. Vitéz Somorjay Sándor Diószeg főjegyzője miután szeretettel köszöntötte a megjelent előkelő vendégeket, felkérte a királyi főherceget, hogy mondja el emlékmű felavató beszédét. A főherceg gondolatgazdag, lelkes hangon elmondott beszédében ünnepelte az első világháború hősét: a Magyar Katonát. Aztán Subik Károly, egri prelátus kanonok által ajándékozott ereklyés országzászló nagy jelentőségét méltatta. A Hiszekegy felhangzása közben húzták fel az árbocra az országzászlót, miközben a lepel is lehullott a hősi emlékműről. Miután a királyi főherceg megkoszorúzta az emlékművet, Bondor Imre községi bíró átvette azoknak örök időkig való megőrzését. Dr. Lengyelfalussy Letocha József galántai esperes magasan szárnyaló beszéde, több szavalat és ének elhangzása” és a koszorúk elhelyezését követően „a Szózat eléneklésével záródott le a lélekemelő ünnepség.” (Érsekújvár és Vidéke. 1942. november 14.).