A templom még 1888-ban épült, ám a II. világháború, ahogy a régió több nagy múltú épületét ezt sem kímélte. A visszavonuló német haderő a Garam vonalánál tartóztatta fel három hónapra az előrenyomuló szovjet csapatokat, amely időszak hatalmas pusztítást okozott az Alsó-Garam-mentén. Stratégiai okokból szinte az összes magasabb építményt felrobbantották. Ennek áldozata lett a nagykálnai református templom is. 1944. december 23-án a frontharcok következtében toronysüvege, tetőszerkezete és belső berendezése teljesen elpusztult, kiégett.

„Közösségünk régen dédelgetett álma volt a II. világháborúban elpusztult templomának újjáépítése. A hitet megpróbáltatások sora tette törékennyé. Az embertelen kitelepítések, a diktatúra reményt oszlató évtizedei tartották távol az álmokat.
A 80-as évek közepén a gyülekezetet ki akarták iktatni az egyházközségek sorából, a még álló templomfalakat le akarták rombolni. Egyik sem sikerült. A Teremtő másként rendelkezett, megadta a folytatást. Sokak szívében évtizedekig töretlenül ott volt az épített örökség iránti hűség és remény.
2001 – ben tettük meg az „Első lépést” – hálaadó istentisztelettel és könyörgéssel.
Már 2003 – ban megkezdhettük templomunk újjáépítését.
Isten megajándékozott hittel és részesei lehettünk a feltámadás csodájának – amikor a kövek megelevenednek.
Mára elkészültünk a munkálatokkal.
A nyelvhatáron „végvár” az Isten háza – meghitt otthona a kereső léleknek és az együtt örvendező szíveknek.
Nagy öröm, hogy 2014-ben, a templom pusztulásának 70. évfordulóján hálát adhattunk Istennek a munkálatok befejezéséért, templomunk teljes megújulásáért.”