Sok településen a református egyház jelentős szerepet játszott a háborús emlékművek létrehozásának szinte minden mozzanatánál, a gyűjtéstől kezdve egészen a felavatásig. Jó példa ennek szemléltetésére az egykori Bars megyei Kiskálnán, a református templom előtti téren elhelyezett emlékmű felavatási ünnepsége, amely kizárólag a református egyház képviselőinek közreműködésével zajlott, s a beszédeket is a környékbeli református lelkészek tartották. A már felavatott emlékművet ugyancsak a református egyház helyi képviselője vette át gondnokságba, ami eléggé szokatlan gyakorlat, kutatásaim során erre vonatkozóan más adatot nem is találtam sem a katolikus, sem pedig az evangélikus egyház gyakorlatában. “Az emlékmű a község legszebb helyén, a ref. templom terén van felállítva. Az ünnepélyt megelőzően a ref. templomban istentisztelet volt, melyet Soós G. Endre mohi ref. lelkész végzett. Az emlékoszlopok jelentőségét fejtegetve, igehirdetése mély hatást gyakorolt az ünnepszentelő gyülekezetre. Az istentisztelet végeztével a templomtéren folyt le az emlékmű felavatása. A felavató beszédet Antal Gyula lévai ref. lelkész tartotta. Visszaidézve a világháború megrendítő eseményeit, statisztikai kimutatás alapján elénk állította azt a nagy veszteséget, amely a magyarságot érte és amelynek a 17 kiskálnai hősi halott is áldozata lett. Beszéde alatt az emlékműről lehullott a lepel, felzokogtak a gyászoló családok, könnyezett mindenki. Majd megáldotta, átadván az emlékművet gondozásra a községi és egyházi elöljáróságnak. Tóth Imre garamlöki lelkész tartott még beszédet, aki a kötelességteljesítés és a hűséges munka nagy feladataira mutatván rá, lelkesítő hatást gyakorolt az ünneplő közönségre. Emelte az ünnepély méltóságát az elhangzott beszédek mellett az a két gyászdal, melyet Szobi János kántortanító vezetése mellett a kiskálnai ref. egyházi énekkar adott elő. (…) A községi és egyházi elöljáróság részéről Konta Károly helybeli református lelkész vette át az emlékművet, ígéretet tevén annak gondozására. A ref. lelkész és tanító mellett az emlékműbizottság, valamint Szűcs Dezső bíró és Patay András gondnok buzgólkodtak és fáradoztak nagy kitartással azon, hogy az emlékmű létrejöjjön…”