Nem egyszerűen egy újabb Nepomuki Szent János-szobrot avattak fel 2010-ben Ipolyságon, a város történetének egy darabja elevenedett meg ismét. Több mint százötven évig hozzátartozott a település arculatához az Ipoly felett őrködő műalkotás, valószínűleg valamikor a 18. század második felében került Ipolyságra a barokk stílusú szobor, keletkezéséről nincsen pontos adat. A II. világháború idején robbantották fel a híddal együtt a visszavonuló német és szövetséges hadtestek, így próbálva feltartóztatni a szovjet hadsereget.
Már csak korabeli képeslapok és Kubinyi Lajos 19. századi olajfestménye őrzi a híd és a védőszent szobrának emlékét. Valaha a híd széles kőkorlátján állt a szobor, a jelenlegi hídon viszont nincs alkalmas helye, így a folyó jobb partjára, a Pereszlény felőli oldalra került a védőszent. A szoborállítás kezdeményezője Tóth Béla volt, aki bár évtizedek óta Komáromban él, mindig megmaradt lokálpatriótának. A huszonkilenc adakozó közül tizenheten már nem Ipolyságon élnek, de az ügyet fontosnak tartották. A szobor költségeit fedező összeg, összesen 2548 euró négy hónap alatt gyűlt össze. A legkisebb összeg 10 euró volt, a legnagyobb pedig 500 euró, ezt maga Tóth Béla adományozta. A városi önkormányzat és az MKP képviselői is hozzájárultak a költségekhez, a városi közterület-fenntartó vállalat is ingyen végezte el a tereprendezést.
A szobor 2490 euróba került, a járulékos költségek elérték a hétszáz eurót, ennek zömét a szervezési feladatokat végző Ipolyság Város Pecsétje Alapítvány állta. A 170 centiméter magas, öntött műkő alkotás Mag Gyula dunaszerdahelyi szobrász munkája, a Pozsonypüspökiben 2009-ben restaurált Nepomuki Szent János-szobor mintájára készült.
Tóth Béla elmondta, ötvenhárom éve költözött el Ipolyságról. Mikor 1953-ban az újonnan épülő hídon dolgozott, az akkor kiszáradt folyó medrében több darabját is megtalálta a felrobbantott műalkotásnak. Azóta is lelkiismeret-furdalása volt, amiért nem gyűjtötte össze a maradványokat. Ezt szerette volna jóvátenni. Az ipolyságiak összefogásának köszönhetően ötvenhét év után végre sikerült.