„Több évtizeddel ezelőtt a betléri kastély könyvtárában egy olyan krónikára bukkantam, amelyben 17. századbeli modern öntödeként említik a gyárat. Míg akkoriban a környékünkön, például Páskaházán és Csetneken csak hámorok voltak, Kuntapolcán már öntöde működött. Tudomásom szerint ez a legrégebbi olyan írásos feljegyzés, ahol említést tesznek az öntödéről. Erről a területről egyébként rengeteg terméket hordtak annak idején szekereken Budapest és Pozsony irányába, a nagyszüleink elbeszélése alapján többek között háborús alkatrészeket, de ugyancsak innen vitték a budapesti Lánchíd egyes elemeitˮ – mondta az egykori cégtulajdonos. Balázs Béla elmondása szerint 1957-ben jött a faluba, mintaasztalos szakra iratkozott be, édesapja bútorasztalos volt, a középső bátyja pedig épületasztalos. A családi hagyomány szerint tehát őt is ezen a vonalon indították el.

A közel ötszáz éves múltú vasöntöde és gyár egykori tulajdonosa, Balázs Béla 63 éve kezdte a szakmát. Az egykori tanonc nem is álmodott arról, hogy egyszer ő igazgathatja az üzemet. Hat évtizednyi kemény munka után a kuntapolcai gyár végleg bezárja a kapuit. A céget a közeli Pelsőcre költöztetik, ahol Balázs unokája, Kozsár Sándor próbál új, fiatalos lendületet lehelni a vasöntödébe.