A község legelső emléke az 1304-ben gótikus stílusban épült római katolikus Sarlós Boldogasszony-templom. Az 1755-ös, Révay Antal gróf esztergomi püspök és kanonok, valamint a helyi pap, Konkoly László részvételével megvalósult kanonoki vizitációkor említik, hogy a templom Domonkos érsek tevékenysége idején épült. Bizonyos adatok szerint azonban korábbi is lehet. A plébániát és a helyi papot ugyanis már korábbi, 1285-ös adatok említik, és a templom kriptájában idősebb lakosok 1007-es évszámmal jelölt alapkövet láttak. Vagyis abból az időből származót, amikor Szent István király elrendelte, hogy minden tizedik településen épüljön templom. Ezekről a feltételezésekről azonban írásos bizonyíték nem maradt fenn. A dombot, amelyen a templom épült, a helyi lakosság mesterségesen alakította ki. A templomot a törökök 1560 táján háromszor is lerombolták. Az 1630-as kanonoki vizitációban megemlítik, hogy a templom valóban régi. 1634-ben a helyi pap a törökök üldözése miatt elmenekült a községből. A lerombolt templomot, amely eredetileg Keresztelő Szent János nevét viselte, 1692-ben felújították, átépítették, és Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. 1712-ben egy heves szélvihar lesodorta a templomtorony tetejét. 1776-ban az épületet felújították, és Batthyány József esztergomi érsek idejében kibővítették. Az átépítéskor klaszszicista építészeti elemeket alkalmaztak. A templom utolsó javítására 1990-ben került sor.
Egyhajós építmény, a szentély félkörös (kívülről poligonális) lezárású, hozzáépített sekrestyével, oratóriummal és előreugró toronnyal. A templom homlokzatát falsávkeretek és félkörös lezárású ablakok tagolják. A torony teteje gúlában végződik. A templombelsőben porosz süvegboltozat látható boltövközi hevederekkel, melyek ráülnek a pillérekre a párkányos oszlopfőkkel. A bejárati rész a torony alatt fiókos dongabotozattal van befedve. A templomhajó keleti oldalán két pilléren támaszkodik az orgonát is magába foglaló kórus, amelyet 1935-ben kibővítettek. A templombelső festéséről először 1880-ban találunk említést, majd 1935-ben, 1962-ben és 1990-ben festették. A Kosztyák Pál pap saját költségén emelt főoltár mögött három új falfestményt találunk: Angyali üdvözlet, Szűz Mária látogatása Szent Erzsébetnél és Szűz Mária, a Világ királynője. 1991-ben festette őket a magyarországi Szilsárkányban élő Závody Zoltán és Závody Emília. Az eredeti ké-peket 1935-ben a komáromi születésű festő, Staudt Mihály festette. A szentélyben az apostoli hívás és küldetése és az etióp kincstáros keresztelése falfestmény látható, a diadalív a hét szentséget ábrázolja. A szentély boltozatán egy régebbi festmény Szűz Mária megkoronázását ábrázolja.
A lourdes-i Szűz Mária mellékoltár a 20-as, 30-as években készült, 1991-ben eltávolították. A Szent József mellékoltár Gyurián Lajos asztalos munkája. A klasszicista szószéket századunk 70-es éveiben távolították el. A kő keresztelőmedence a 16. századból való reneszánsz lábon áll, barokk tartálya a 18. század első felében készült. A Keresztút 14 kerámia mozaikképe a 20. század elején készült, 1990-91-ben Mészáros Miklós javította. A templomot díszítő további szobrok: Szent József, a lourdes-i Szűz Mária, fatimei Szűz Mária, magyarországi Szent Erzsébet, Szent Judás Tadeus, Szent Terézia, Szent Antal, Mária legszentebb szíve és Jézus szíve szobra. Az utolsó két szobor a század elején készült, Miroslav Černák restaurálta őket. A fatimei Szűz Mária kerámiaképet 1997-ben hozták és adományozták a templomnak a Fatimében járt hivek, akik már 1991-ben és 1994-ben is meglátogatták ezt az ismert zarándokhelyet. A templom legértékesebb darabjai közé tartozik egy 1594-ben készült reneszánsz kehely és egy barokk kehely a 18. század első feléből. A faragásokat a Závody házaspár tervei alapján a rajeci fafaragó műhelyben kivitelezték. A kovácsmunkák a gútai kovácsműves, Reicher János alkotásai. A kóruson található orgona az érsekújvári orgonakészítő, Tattinger Ferenc munkája a 20. század elejéről, 1947-ben javították. A toronyban három harang van, közülük kettőt, a Szűz Máriának és a Szent István királynak felszentelt harangot 1917-ben lefoglalták katonai célokra (ágyút öntöttek belőle). 1923-ban hasonló új harangok kerültek a helyükre. A harmadikat, az ún. lélekharangot 1837-ben öntötték.