Az Árpád-kori eredetű magyar falu templomáról szóló első adatok a 14. századból valók.
A keletelt tengelyű, egyhajós, nyeregtetős, ma cseréppel fedett templom gótikus stílusban épült fel a 14. században. A nyolcszög három oldalával záródó szentélyét támpillérek erősítik. Nyugati homlokzata előtt áll az újkori, kettős gúlasisakkal fedett, a hajóval egykorú tornya, melynek földszintjén szép gótikus kőkeretes ajtó szolgál a templom főbejárataként.
A templomhajóhoz annak déli oldalán 1500-ban egy nagy méretű, egyenes záródású oldalkápolnát csatoltak, melynek hossza eléri a főhajó felét. A támpillérekkel erősített – tehát eredetileg boltozott – későgótikus toldalék nyugati falán szép szemöldökgyámos gótikus ajtókeret maradt fenn. Sajnos sem a kápolnában, sem a templomban, vagy annak tornyában nem maradt fenn egyetlen eredeti, gótikus ablakkeret sem. Ezek helyett – az eredeti ablakok helyén későbbi javítás, átépítés eredményeképp kialakított, félkörös záródású, későbarokk jellegű ablakokat találunk.
Az épületet 1910-ben tűzvész rongálta meg, mai képe az ezt követő javítások nyomán alakult ki.
A torony nyugati falán találjuk a falu egykori szeretett esperes-plébánosának, első díszpolgárának, Kabla Jánosnak emléket állító márványtáblát.