Tallósnak a századok során három temploma volt. Az első fából készült, 1524 körül, a második 1702-ben, és részben a mostaninak a helyén állt. A harmadik templom építéséről az 1813. évből származó Zimányi-féle egyház-látogatási jegyzőkönyv a következő adatokat közli: „Ez a templom tőből nagyméltóságú galántai és fraknói gróf Esterházy Ferenc Isten és a hívek iránti kegyeletéből épült égetett téglából, cserépzsindelyű, belülről négyszögletes csiszolt kövekkel kirakott, kétféle osztott padokkal, építése kezdődött az 1798. évben, és befejeztetett az 1801. évben Tallós, Vezekény, Eperjes községek buzgó kézimunka-hozzájárulásával.”
Magas sudártornyával a helység főterén áll, főbejárata északnyugatra, szentélye délkeletre néz. 1947-ig három oltára volt: a fő-, a Szent Mihály és a Jézus Szíve-oltár. Mára csak a főoltár maradt meg közülük. Két szárnyán egy-egy könyörgő angyal szobra látható. Mindkettő a 18. század második feléből származik; festett fa, alkotójuk neve ismeretlen. A templom építésének idején a javítóintézet elköltözése következtében már lakatlan kastély kápolnáját használták istentiszteleti célokra a hívek. Feltehetően ebből került a mostani oltár szentségháza fölé a hétpecsétes könyvön nyugvó Bárány gipszszobra 2000-ben. A templomban több szobrot láthatunk: Páduai Szent Antal, bal karján a kis Jézussal (19. század), Rózsafüzér királynője (19. század vége), Fájdalmas Anya (Pieta), Jézus Szíve-szobor, Kis Szent Teréz (18. század vége), Szent József, bal karján a kis Jézussal, Szent Anna lányával, Szűz Máriával (19. század), Lourdes-i Szűz Mária. Az oltár mögötti nagy olajfestmény (vászon), amely a Szentháromságot ábrázolja, a 18. század második feléből való. Keretének régebbi korai barokk lüsztermázas plasztikái a 17. század második feléből származnak. A kép tetejében a grófi címer látható, felette a hétágú korona. A festmény a grófi családtól származik. A szentély jobb oldali falán (részben a vakablakon) függő Szent Mihály arkangyal-képet (olajfestmény, vászonra) Esterházy Mihály 1826-ban festette egy pozsonyi művésszel a mellékoltár fölé. A festő nevét nem ismerjük.
Az orgona építésének éve ismeretlen. Az egyház-látogatási jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy 1731-ben a templomnak még nem volt orgonája, 1756-ban pedig már nem működött. Így feltehetően az 1730-as években gazdagították vele a templomot. Az 1784-ből fennmaradt híradás szerint a hangszer ötváltozatú, de rossz. Hogy 1801-ben az új templomba ez került-e át, vagy másikat vásároltak, nem tudni. Az 1938. július 3-án tartott egyháztanácsi ülés Tattinger Ferenc érsekújvári orgonaépítőt bízta meg a hangszer átépítésével. 1956-ban is ő javította.
A toronyban három bronzharang lakik: a Szűz Mária-harang – súlya 65 kg; 1922-ben készült Brünnben –, a 130 kg-os Szent István-harang – 1907, Budapest – és a Jézus Szíve-harang, amely 270 kg-ot nyom – szintén Brünnben öntötték 1922-ben. Az 1922-ből valókat az első világháború idején hadi célokra beolvasztott régebbiek helyébe készíttették a hívek. Érdekesség, hogy a templom mennyezetén látható freskókat Bíróczi István nagykéri plébános festette, aki 1982-től szolgált Tallóson.