A református templom elődje IV. Béla 1268-as oklevelében említett, Szent Mihályról elnevezett román stílusú templom volt. A román stílusút a 13. században, a gótikus hozzáépítést a 14.-15. század fordulóján, a tornyot a 20. században építették. A 15. században átalakították késő gótikus stílusban. A török háborúk idején erősen megrongálódott, ebben az időben a lakosság is sokat szenvedett. A templom köré 1783-at megelőzően védőfalat emeltek, amely a temető kerítéséül is szolgált. A török hadjárat után Szilast katolikus és református családokkal telepítettek be, Lakszakállast azonban nem pusztították ki, reformátusokat sem telepítettek ide, hanem ők az “őslakosok”. A templomot a reformátusok megvették. A török idők után viszont római katolikusokat telepítettek a faluba. Az épületet visszaállították eredeti formájába, és nemsokára istentiszteletet tartottak benne. A templom ebben az állapotában őrződött meg egészen 1936-ig. Tetőből kinyúló tornyocskája és csúcsos főhomlokzata volt. A templomhajó déli falához egy kis előcsarnokot építettek barokkos homlokzattal. 1936-ban az állami műemlékvédő hivatal felügyelete alatt restaurálták a templomot. Eltávolították a tetőbe beépített kis tornyot, lebontották az előcsarnokot, kicserélték a belső berendezést, és a hajó belső falának nyugati oldalán hatalmas betonkarzatot építettek. Az ablakokat a szentély legjobb állapotban levő gótikus ablakának mintájára állították vissza. A legnagyobb változtatást a magas torony építése okozta a komáromi Tóth cég kivitelezésében. A belső berendezés cseréjekor új padokat építettek be, az újabb szószéket máshová helyezték (az eredeti a templomhajó déli falánál, a diadalívnél volt), áthelyezték a márvány úrasztalát is. Mindezt az akkori lelkipásztor, Végh Kálmán kezdeményezésére végezték. Később már csak restaurálási munkálatokat hajtottak végre rajta. A templombelsőt 1960-ban újították fel, a homlokzatot 1982-ben. A templom tehát késő gótikus épület többszöri átalakítással. Egyhajós egyházi építmény a szentély háromszögű lezárásával és eredeti csillagboltozattal. A boltozat bordái plasztikus díszítésű homlokzaton nyugszanak.

Eredeti a diadalív és a gyönyörű késő gótikus díszítésű szentségház (pastoforium) is. Figyelemre méltók a hegyes ívű gótikus ablakok a lángnyelves kőrácsokkal. A hajót egyenes mennyezet fedi. A torony homlokzatát falsávkeretek és hangablakok tagozzák. A tornyot négy timpanon zárja, és magas, hegyes sátortető fedi. Az 1936-ban épített szószék – amelyet a szentély zárásánál helyeztek el – két lépcsősorral közelíthető meg. A márvány úrasztala régebbi, a rajta található felirat szerint Tóth Mihály és felesége, Pázmán Terézia szilasi lakosok ajándékozták az egyháznak 1863. október 12-én.

Tóth Dániel egykori lelkipásztor feljegyzése szerint a templomon végzett javítási munkák során 1825. május 16-án a következő feliratokat találták a templom belső falain:
EXC NDM HAMAR AD 1284
HIC FUIT PETRUS GAL SECY IN An. D 1411
HIC FUIT BENEDICTUS GALGOCY ANNO DO 145-
HIC FUIT IOH. FABRY 1584
HIC FUIT IACOBUS FARNADY IN ANNO 1590
IOHANNES ORBOCZY CAROLUS
HIC FUIT CASPARUS ŐRI IN ANNO 1628
STEPHANUS PÁZMÁNY ANNO DM 1676
BÜBANADARATO
Tóth Dániel még két olvashatatlan rövidítést is feljegyzett, egyik mellett ez az évszám volt: 1583. Kijelenti, hogy mindet kőelemet és téglafalazatot eredeti állapotában hagytak a szentségház kivételével, ahol a boltozaton, a mészréteg alól eredeti freskók színei ütöttek át. A régi faldíszítések a templom belsejében nem maradtak meg.
A toronyban két harang van. A templom reneszánsz megerősítése a 17. századból származik, s ellipszis alakú. Az egyszerű falnak a déli oldalán található a bejárati kapu. A védőfal a nyugati oldalon kb. 2 m-rel szélesebb volt, de a közút építése miatt 1956-ban a mai méretére keskenyítették. A templom mellett hat sírkő található, ezek egykori lelkipásztorok síremlékei, a legrégibb 1774-ből, a legkésőbbi 1958-ból való.

A templom a Komárom-vidéki templomok között több szempontból is kiemelkedő helyet foglal el. Az egyetlen, amelyet védőfal zár körül, az egyetlen gótikus stílusú az egyházi építmények között, az egyetlen a járásban, amelynek szentségháza és gótikus boltozata van. Ezért van különleges jelentősége Komárom környéke fejlődéstörténetének szempontjából.