Az I. világháború tombolásának 4 évében – a főtéren álló emlékmű jobb oldalán lévő márványtábla tanúsága szerint – 99 püspöki fiatal férfi esett el a harcokban. Ha belegondolunk, hogy az egész község lakóinak száma ebben az időben két és fél ezer körül volt (a házak száma 350), és figyelembe vesszük azt, hogy egy átlagos háztartásban, az öregekkel és a gyerekekkel együtt 5-6 fő élt, láthatjuk, hogy ez a vesztesség milyen súlyos volt. Minden harmadik házban gyászolták az elesett hozzátartozójukat és szinte nem is volt olyan püspöki, akinek a közvetlen rokonságából ne maradt volna valaki ott a távoli harcmezőkön.
Láthatjuk azt is, hogy ebben az időben a lakosság színmagyar volt, hiszen tudjuk, hogy ekkorra már az idegen hangzású nevek mögött is magyar nemzetiségűeket találunk.
Az emlékművön később a ráerősített márványtáblákon a második világégés áldozatait is feltüntették, de ez már döntően az aktuális hatalom nyelvét használva valósult meg. A szobor fején eredetileg magyar sisak volt, amit a csehszlovák hatóságok kicseréltettek a két háború között általuk használt típusra, a régi lekerült a talapzat jobb oldalára.