1994. november 26-án a nemzetközi családév keretén belül szervezték meg Majer István emlékszobrának leleplezését.

 

Ki volt Majer István?

„Aki úgy élt, mint Majer István püspök, ki annyi jó tett, ki annyit alkotott, nem gyorsan múló időnek élte napjait, nem észrevétlenül haladt keresztül az életen, de felírta magát mindenütt az úton, amelyen áthaladt és emléket emelt magának működése terén.” Írja róla Novák Lajos

Majer István 1813 augusztus 15-én született a nyitrai járás nagyközségében Mocsonokon. Az elemi iskolai évfolyamait Érsekújvárott, a köztanodát Esztergomban végzi, majd Nagyszombatban teológiát hallgat. Már itt is jelentkezik nála a későbbi népművelő áldozatkész ügybuzgalma: magyar nyelvgyakorló egyesületet alapít, majd Pestre megy jogot hallgatni. Édesanyja Majer Tillman Antónia fiatalon, 38 évesen hunyt el, édesapja 9 évvel később.

A segédlelkész-gyakorlatot Muzslán kezdi meg 1936-ban. Közel két éven át e település lelkésze. 1842- ben elfoglalja az esztergomi ,, tanítóképzdében” felkínált tanári helyet. Ettől kezdve egyre több időt szentel a nevelési problémák megoldására. Pedagógiai jellegű írásai és egyházi tevékenysége elismeréseként egyre megtisztelőbb feladatokkal bízzák meg: 1849-ben már a budapesti tudományegyetem bölcsészkarának a tanára.

1851-től a főváros összes elemi és magániskolájának az igazgatófelügyelője.

Az iskolanémetesítő hullám eredményeként lemond igazgatói állásáról, majd 1857. február 26-án foglalja el a kürti egyházi hivatalt. Itt tartózkodása ideje alatt alkotja legkiemelkedőbb műveit, az irodalomnak szinte minden ágát műveli, pedagógiai alkotásai és népies iratai az ország egyik legnépszerűbb és legközkedveltebb emberévé teszik. Munkái nyomán az általánosan ismert „István bácsi” köztiszteletnek örvendő nevet kapja.

1856-tól 1870-ig szerkeszti az ,, István bácsi naptára”-t, amelyben a parasztember észjárásának megfelelően tudatja a kor modem vívmányait.

Alkotásait hét tematikai egységbe sorolja:

1. vallási, egyházirodalmi és művészeti munkák – 14 darab
2. nevelési, módszertani, tanodai könyvek és ifjúsági iratok – 34 darab
3. népkönyvek és népiratok
4. történelmi dolgozatok, utirajzok, helyrajzok
5. nyelvtan, nyelvészet
6. szépirodalmi és vegyes tartalmú cikkek
7. kéziratban levő munkái.

 Kürti tartózkodása idején leírja az ő tervei és rajzai alapján készült udvardi kálvária, valamint a falu történetét. Kürti plébánosként számos cikket írt a községről, valamennyi írásában szeretettel szól a lakosságról – az ő áldozatkész munkáját a nép is igyekszik viszonozni.

Plébánosként sem mond le pedagógiai elveiről: az iskolai nevelés gyakorlati reformálásának volt egyik kezdeményezője és megvalósítója. A házi ipar megkedveltetése érdekében elrendeli: valamennyi iskolás gyermeknek kell valamilyen kézművet készítenie. A fiúk kisekét, létrát, fogast, padot faragtak, a lányok hálót kötöttek, koszorút , fonalat, madzagot fontak. A kör vizsgáin aztán egész iparkiállítás volt a falusi iskolában. A szorgalmasabbakat ilyenkor megjutalmazta.

Kürti tartózkodása idején huszonkét könyvet és számos cikket jelentetett meg.

Pedagógiai szempontból jelentős a kürti plébánosként 1859. szeptember 19-én, Perbetén tartott ,,tanítói tanácskozmányon” felolvasott, később könyv alakban is megjelentett ,, Szemléleti tanmód az első oktatásnál” című munkája.

1861. szeptember 3-án községünkben megszervezett ,, tanítói tanácskozmányon” elhangzott ,,A néptanodai jóírás, szépírás, helyesírás és fogalmazás tanításáról az életre” című munkája, amely a gyakorlati példák tömkelegét ajánlja a gyakorló pedagógusoknak. Ugyanebben az évben jelenik meg nyomtatásban a ,, Kürtön hogyan tanítják a honismét” (honismeretet), című értekezése.

Az ezerhétszázas évektől eredően az anyakönyvi bejegyzések és a szájhagyomány alapján 1860-ig feldolgozza a község múltját.

Foglalkozik a tanulók iskolán kívüli tevékenységének megszervezésével is – gyermekszímnűveket alkot. Megírja ,, A nyolc kürti koszorú – színdarab falusi ifjúság számára” valamint a ,, Betlehem – pásztorjáték a jó kürti gyerekek számára” című darabjait.

Évek múltán is szeretettel emlékezik vissza Kürtre, ha alkalom adódik rá , könyveiben utal a községre. 1870-ben alapítványt tesz a kürti Szent Vendel szobor javára.

1893. november 21-én hunyt el.

A vidékről árvagyerekként előkelő posztokba került, magas állást betöltő férfiú – egész életében a falusi parasztember és a városi iparos tudásszintjének emelésén fáradozik. Kürtről elkerülve, 1866-ban esztergomi kanonok, 1880-ban címzetes püspök, számos magas kitüntetést – Vaskorona érdemrend, a Lipót rend lovagja, tiszteletbeli doktor…- vallhat magáénak, de származását nem feledi.

Azonban őt sem feledik egykori híveinek leszármazottjai, az utóbbi időkben emléke ismét elevenen él a köztudatban: 1990-ben a cserkészcsapat az ő nevét veszi fel, 1994-ben a templom előtt felavatják mellszobrát, a község főtere 1998 nyarától az ő nevét viseli. 1999-től kerül sor a Majer István Szakmai és Művelődési nap megrendezésére községünkben, méltatva a névadó pedagógiai munkásságát, az iskolaügy terén kifejtett tevékenységét.

Tiszteletére egy kürti fiatal kerékpáros EMLÉKTÚRÁT szentelt.