Lahner György (Georg Lahner) 1795-ben született, német ajkú, Túróc megyei, polgári családban. Hivatásos katonai pályára lépett: 1812-től a császári hadsereg tisztje lett. 1848-ban felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Rövid délvidéki szolgálatot követően a független magyar kormány Honvédelmi Minisztériumában kapott beosztást. Feladata az új hadsereg felszerelése, az önálló magyar hadiipar megteremtése volt. Kitűnő szervezőkészségének és nagy odaadásának köszönhetően munkáját igen sikeresen végezte, még a nehéz körülmények között is. Neki is köszönhető, hogy a forradalmi Magyarország sikeresen megszervezhette honvédő háborúját. Talán ez a siker vezetett halálához is. A szabadságharc bukását követően hadbíróság elé állították az akkorra már vezérőrnagyi rangig emelkedő tábornokot és kötél általi halálra ítélték. Így lett Lahner az aradi 13 vértanú tábornok egyike. 1849. október 6-án, születésnapján akasztották fel, harmadikként a kivégzendők között.
A hős tábornok szülőházát Túróc vármegye jelöltette meg emlékoszloppal, kivégzésének 50. évfordulóján, 1899. október 6-án. Az egyszerű, kőből faragott obeliszk hasáb alakú talapzatán áll a csonkagúla oszlop. Az oszlop felirata jelzi hogy e helyen állott egykor a hős tábornok szülőháza. Érdekesség, hogy Lahner felirat szerinti születési dátuma (1795. október 22.) eltér a történeti munkák által elfogadott október 6-ától. Az oszlopon a tábornok domborművű profilja is látható. Alul rövid verset olvashatunk: „Buzduljunk a múltakon / Élni és halni / A magyar hazáért!”