Vámbéry Ármin a Küzdelmeim könyvében írja le, amikor Kossuth Lajos a pozsonyi országgyűlésre utaztában szónoklatot tartott a kocsma előtt:
“Pozsonyban e szerint nem volt tovább maradásom. A vidéken kerestem állást; elfogadtam egy Pozsony környékén lakó máriavölgyi szegény falusi zsidó ajánlatát és néhány hónapra beálltam hozzá házi tanítónak. Itt, a Kárpátok csöndes völgyében, majd otthon, Dunaszerdahelyen, békén és nyugodtan élhettem ismét tanulmányaimnak. Dunaszerdahelyről néhanapján átlátogattam a szomszédos Vásárút község zsidó korcsmárosához, ki rokona volt a mostoha atyámnak. Ott jártam épp azon a napon is, a mikor Vásárútra ért Kossuth Lajos, ki az osztrákföldi hadi vállalkozásra tüzelte Csallóköz magyar népét. A korcsma előtt akart szólani. Egy hordót görgettek az ajtó elé és én ott álltam, mikor Kossuth egy székről a hordóra lépett és beszélni kezdett. Szavaira leirhatatlan rivalgás támadt a népben. Öreg emberek és fiatal legények – szinte gyermekek még – odahagyták szüleiket és kaszával, villával fölfegyverkezve, követték Kossuthot: és elindult a népfölkelők tömege Bécs felé. Kimeríthetetlen korszaka volt ez a lelkesedésnek.”

Halasy Nagy Endre, történész, újságíró, a budapesti Széchenyi Társaság tagja felajánlására a kézdivásárhelyi Vetró András szobrász Kossuth Lajos körplasztikáját avatták fel az egykori országzászlóra elhelyezve halálának 100. évfordulójára emlékére, 1994. március 13-án, vasárnap 14.30 órakor Vásárúton.
Az avatóünnepség szervezői: Vásárút Önkormányzata, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya.
Beszédet mondtak: Földes Lajos – a Csemadok-szervezet elnöke; Kovács Ferenc – Vásárút polgármestere; Kovács László – a Csemadok területi választmányának alelnöke; Lakner Zoltán – a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára; Duray Miklós – az Együttélés PM elnöke.
Az ünnepi műsorban fellépett a vásárúti vegyeskar.

Az önkormányzat a későbbiekben Kossuth-térnek nevezte el a katolikus templom és a kultúrház közti teret.