Csontos Vilmos (* 1908. október 11. Garamsalló, † 2000. szeptember 12. Zalaba), költő. Öt elemi osztály elvégzése után napszámosként dolgozott, majd kitanulta az asztalosmesterséget. Első versei az 1920-as években a lévai Bars c. hetilapban jelentek meg. A második világháború idején Erdélyben és az orosz fronton szolgált. 1948-tól haláláig Zalabán élt. 1975-ben Nemzetiségi Díjat kapott, 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével tüntették ki.
Főbb művei: Magyar ugaron (versek, 1932); Tovább kell menni (versek, 1941); Hiszek az emberben (versek, 1961); Új szerelem (versek, 1966); Gyalogút (önéletrajz, 1972, 1988); Örökség (versek, 1973); Estéli ének (versek, 1982); Veletek vagyok (versek, 1987), Pacsirtaszó (válogatott versek, 1995).