A templom helyén eredetileg Árpád-kori gótikus stílusban épült katolikus templom állt, ami 1650 körül vált reformátussá. Több alkalommal leégett, így (1644-ben, 1863-ban) utoljára 1907-ben, amikor a teteje égett le. Ekkor építették újra, neoklasszicista jegyeket kapott. Tornya 25 m magas, benne két harang található (1907 és 1924-ben öntötték a harangokat). A templomot több alkalommal restaurálták, így 1939-ben, majd 1989-ben. A templom történetéhez tartozik egy szájhagyomány útján fennmaradt legenda: Amikor Mária Teréziának menekülés közben szülési fájdalmai keletkeztek, üldözői elől a Várhely-dombra menekült  (a mai templomtól  300 méterre), mely a nádasok között biztos menedéket nyújtott. Itt szülte meg fiát, II. Józsefet. (A bősiek ezt úgy tudják, hogy mindez a bősi kastélyban történt.)
A radványi, kulcsodi és a patasi asszonyok nagy szeretettel vették körül, és ellátták mindenféle jóval. A felséges királyasszony, hogy meghálálja az alattvalói fáradozását, minden községnek megengedte, hogy egy kívánságukat előterjeszthetik, és Ő teljesíti azt. Így hát a radványi asszonyok azt kérték, hogy a templom két ajtaját zárassa be, hogy az idetartozó két község hívei is ugyanazon a bejáraton menjenek be a templomba, amelyen a helybeliek. Állítólag azt szégyellették, hogy a patasiak és a kulcsodiak, akik a saját bejáratuk közelében foglaltak helyet, többen voltak, mint a helybeliek. Így történt, hogy az egyik ajtót bezáratta a másikat befalaztatta. Az 1965-ös árvíz után lehulló vakolat alól valóban egy építőanyaggal berakott ajtó képe rajzolódott ki.
A bejárati ajtót műemlékké nyilvánították. Az ajtó felújításakor került elő az alábbi szövegű dokementum az ajtó készítőjéről :

„Isten segítségével készítette N. Megyer Varga Zsigmond asztalos mester ezt a templom ajtót, mely 1908. március 20-ik napján készült el. 200, azaz kettő száz koronáért, ebben az időben voltam 43 éves, nős, családos, feleségem neve Érsek Alojzia, fiaim úgymint Gyula, Zsigmond, Ferencz. Leányaim Mariska, Jolán, Lujza, Ilonka. Isten legyen velünk.”