Pozba település egykor a Verebélyi járáshoz tartozott, lakói a magyar nemzet tagjainak vallották magukat és nagyobbrészt református vallásúak voltak. Jelenleg a fajkürti plébánia joghatósága alá tartozik.
Borovszky Samu Bars vármegye leírásában azt írja, hogy a Balogh nemzetség ősi családi fészke volt, mely már 1339-ben, Károly Róbert király iratában szerepel. Később a Bencsík és a Barlaghy családok is birtokosai voltak. 1866-ban az egész falu leégett. Református temploma 1790-ben épült. A községhez tartoztak Újmajor, Nagyberek, Kispozba és Szentkút puszták is. Borovszky Szentkút pusztát búcsújáró helyként említi.
A pozbai Szentkút története a 18. századba nyúlik vissza. Abban az időben a nyári egyházi ünnepek alkalmával – a papok vagy a falusi tanítók kezdeményezéséből – búcsújárásokat szerveztek a római katolikus hívők számára. Híres búcsújáró hely volt a sasvári, de elég ismert volt a máriacsaládi kegyhely is, ahol a szerzeteseknek (pálosok) hatalmas kolostoruk volt. A máriacsaládi zarándoklatokat a búcsújárók a pozbai erdőn keresztül vezető úton tették meg. Egy ilyen alkalommal az itt fel-feltörő forrás mellett lepihentek és szomjukat a forrás vizével enyhítették. Egyes hívők úgy vélték, hogy a forrás vize gyógyító hatással volt meglévő testi bajaikra. Ezeket a csodás megtapasztalásokat szájról szájra továbbadták, s így ez alapja lett a pozbai Szentkút csodatevő erejének.
A fennmaradt legenda szerint ezen a helyen, egy körtefa ágai közt megjelent Szűz Mária, kék övvel átfogott fehér ruhában. S aki ezt észlelte, nagy buzgalommal adta hírül, mert szentül meg volt győződve, hogy csodás látomásban volt része.
A pozbai Szentkút híre közismert volt a Nyitra vármegyei falvak lakói körében, s évente a pozbai búcsú napján, pünkösd vasárnapján zarándokutat szerveztek Pozbára.
A följegyzések szerint Zlatnyanszky János újbarsi plébános édesanyja is itt gyógyult meg. 1841-ben egy nagyon kicsi kápolna épült a forrás közelében, ahol 1869-ben volt először szentmise a Nagysallóból származó Répás Jánosné kérésére, aki csodálatos módon szintén itt gyógyult meg súlyos szembetegségéből a csodatévő forrás segítségével. 1885-ben ez az immár negyvennégy esztendős kápolnácska összedőlt, de Harris József esperesplébános buzgólkodására 1914-ben új kápolna épült a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére. Ugyanez a plébános 1926-ban egy másik kápolnát is emeltetett Szűz Mária szent neve tiszteletére.
Pünkösd napján, valamint szeptember 15-én a Fájdalmas Szűzanya ünnepén vannak a főbúcsúsok a kegyhelyen, de az engesztelő és búcsújáró híveket mindenkor várja a Szűzanya és a pozbai áldott szent forrás. A kegyhely megközelíthető Barsbese és Barsfűss irányából közúton.

Mit láthat a látogató, aki veszi a fáradságot, és e búcsújáró helyet felkeresi?
Jelenleg a forrás be van fedve, s csak szivattyúval lehet a vizéből húzva kortyolgatni. A forrás mellé még 1925-ben, a besei
plébános kezdeményezésére, kápolna épült a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére. A kápolnában misézőoltárt is építettek, a falakon szentek képei kaptak elhelyezést. Az itt látható kis márványtáblák a felgyógyult hívők köszönetét fejezik ki. A szentmiséket a besei plébános celebrálja szlovák nyelven. Évente két alkalommal magyar nyelven is tartanak szentmisét, pünkösd vasárnapján és szeptember 15-én,
amikor az Egyház a Fájdalmas Szűzanya ünnepét üli.
Alig pár méterre e kápolnától, oldalt egy újabb, kisebb toronnyal ellátott kápolna látható. A két kápolnától egy-egy méterre levő emelkedőn épült fel az a kis, barlangszerű mélyedés, melyben a Fájdalmas Szűzanyát ábrázoló szobor van elhelyezve. A barlangot terméskőből rakták, s így a lourdes-i Szűz Mária barlangjának hangulatát próbálja a hívőknek felidézni. Ez a kis barlang korunk létesítménye.
A barlangkápolna felett látható egy nagyobb kőkereszt és egy oszlopra felhelyezett fülkés képtartó. A benne elhelyezett képen az isteni Szentháromság koronázza a térdeplő Szűzanyát.
A szép kis völgynek az egyik oldalán helyezték el a keresztutat, kis méretű képekkel ábrázolva Jézus Krisztus szenvedéseit. Az egyes stációkat fa oszlopokon helyezték el, amelyek ereszes végződéssel zárulnak, így védve a képeket az időjárás viszontagságaitól. A búcsúsok részére, hogy az úttal járó fáradalmaikat kipihenhessék, padsoros ülőkéket készítettek.