A pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remete rend (Hivatalos neve: Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje; latinul: Ordo Fratrum Sancti Pauli Primi Eremitae, OFSPPE). A rendet Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította, amikor 1250-ben egyesítette a Patacs-hegyi és a pilisi remetéket. A rend központja jelenleg a lengyelországi Częstochowában, a Jasna Góra-i kolostorban van, a magyar tartomány székhelye pedig Pécsett. Nevük kezdetben keresztúri remete barátok vagy ágostonos barátok volt. 1309-ben lett Szent Pál Első Remete rendje, a 17. századtól Első Remete Szent Pál Szerzetesei, 1883-tól pedig a jelenlegi nevük: Szent Pál Első Remete Szerzeteseinek Rendje. Németül 1750 után Pauliner-eknek nevezték őket. 1883 óta találkozunk a pálosok megnevezéssel.
Máriacsalád-puszta, a magyarországi pálosok egykor híres, mára teljesen elfeledett kolostora és temploma Újlót községhez tartozik.
„A zárda roppant négyszögü, négyszárnyu kétemeletes épület, mintegy 150 ablakkal. A földszint s első emelet egyes czellái s termei jó állapotban vannak s talán még több század lassu rombolásának ellentállanak, azonban a második emelet falai a rosz, az eső s szél dulásainak szabad bemenetet engedő tetőzte miatt omladoznak, hasadoznak. Az első emelet egy részét a mostani bérlő s családja lakja. Rémes lakás ezen, fenyüerdő köritette magányba helyzett kolostorban. … Oszágunk herczeg-primása két év előtt a templomot romladozó állapotából némileg helyre akarta állitani, de hiányzott a – költség! Mikor lesz arra költség? az idő titka! Villámcsapás vagy égiháboru bármikor romokká teheti e müvészi emlékünket; ha tehát fentartására mást nem tehetünk, álljon az legalább e lap emléklei közt!” – így írt Szokoly Viktor a Vasárnapi Újság egyik 1860-ban megjelent számában az azóta már Szlovákiában, az Érsekújvártól alig húsz kilométerre, Máriacsalád-pusztán álló barokk épületegyüttesről, amelynek „utolsó szerzetese kegyelemkenyéren élődve, nehány év előtt hunyt el Kis-Lóthon”. Bár a szerző a cikkben az akkortájt kibontakozó műemlékvédelem képviselői figyelmébe ajánlotta a templomot és a kolostort, komoly vizsgálatra már nem került sor, hiszen mintha megjövendölte volna a végzetét: alig három évvel a cikk megjelenése után, 1863. júniusában leégett.
Bár az együttes komoly kutatására azóta sem került sor, a történetének egy része ismert: a templomot és kolostort feltehetően egy 14-15. századi kápolna helyén alapították 1512-ben Haraszti Ferenc és Lévai Zsigmond adományából. Az első épületegyüttesről, azaz a vélhetően gótikus templomról és a hozzá csatlakozó kolostorról nincsenek fellelhető adatok, s a pálosok nem is maradtak sokáig Máriacsalád-pusztán, hiszen 1550 táján elhagyták és Felsőelefántra költöztek (ebben vélhetően nem a török, hanem inkább a környékbeli nemesek zaklatásai játszottak szerepet). Csaknem két évszázad telt el, mire visszatértek: 1749-ben kezdődött el az immár barokk stílusú építkezés, maga a templom – amely vélhetően a korábbi elemeinek felhasználásával készült – 1782-ben lett csak teljesen készen. Alig négy évvel később II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, így a pálosoknak is menniük kellett, a helyi könyvtár Budára került, a vagyon a Vallásalap tulajdona lett.
Az épületegyüttes az elkövetkező évtizedekben szinte végig elhagyatottan állt, s bár a Vasárnapi Újság szerzője helyenként elkeserítő állapotot írt le, legalábbis szerkezetét tekintve viszonylag épségben megmaradt, s szinte csak egy hajszál választotta el attól, hogy ismét szerzetesi élet legyen a falai között. A tűzvész azonban súlyosan megrongálta a templomot (a teljes tetőzete leégett, s feltehetően menthetetlenné váltak a tornyai), így egy évvel később, 1864-ben ugyan Scitovszky hercegprímás évi 1000 forintot ajánlott fel, hogy segítse a pálosok visszatérését Máriacsalád-pusztára – javíthatatlan papfegyencek számára alakítottak volna itt ki fegyintézetet – a rend mégis visszalépett a kolostor átvételétől.
Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai című topográfiájában néhány évtizeddel később már arról számoltak be, hogy a templomot magtárként használják, míg a kolostorban a bérlő lakott. A pusztuló együttes (a kolostor a jelenleginél egy emelettel magasabb volt, de visszabontották) egy része 1990-ig az érsekújvári múzeum kirendeltsége volt, majd az egyházi kárpótlás keretében visszakapta a pozsony-nagyszombati főegyházmegye.
Helyreállításra – vagy legalább kísérletre, hogy a lassan életveszélyessé váló épületet megmentsék – az elmúlt huszonöt évben sem került sor.